Számtalan kiadványt kézbe vehetünk a rózsafüzérről, ezúttal azonban az 1947-ben, Franciaországban született Emmanuel Maillard nővér által írt kiadványt ajánljuk figyelmükbe. Emmanuel nővér Párizsban a Sorbonne Egyetemen diplomázott, 1976 óta a Nyolc Boldogság Közösség Tagja, és 1989 óta Medjugorjéban él.
Könyvében olvashatunk a rózsafüzér imádság gyümölcseiről: gyógyulásokról, veszedelmek elkerüléséről és megtérés történetek soráról, amelyek mind-mind alátámasztják e különleges imádság hatékonyságát és erejét.
A könyvben megtaláljuk néhány híres szent személyes gondolatait arról, hogy ők hogyan és miért imádkozzák a rózsafüzért. Pietrelcinai Szent Pio atya “fegyverként” tekint rá.
“A szentéletű kapucinus testvér folyamatosan rózsafüzért imádkozott, hatékony fegyverként szorongatva az imaeszközt; azt a fegyvert, amellyel a Szűzanya ígérete szerint mindent elnyerhet. Egy este így szólt rendtársának: ‘Testvérem, mielőtt elmész, add ide a fegyvert a ruhám zsebéből.’ Atyám, nem találok itt semmi fegyvert, csak a rózsafüzért’ – válaszolta a testvér. Pio atya erre így felelt: ‘És az talán nem fegyver?’ Pio atya azt mondta: Imádkozzátok a rózsafüzért, imádkozzátok mindig, amennyit csak tudjátok. A rózsafüzér a kedvenc imádságom. Csodálatos ima! Csodálatosan egyszerű és mély.”
Az ifjúság legnagyobb nevelője, Bosco Szent János a rózsafüzért tartotta pedagógiai módszere alapvető eszközének.
Kis Szent Teréz vallja, hogy a rózsafüzér olyan, mint
“a földet a mennyel összekötő hatalmas lánc: egyik vége a mi kezünkben, a másik a Szűzanya kezében van.”
Szent Maximilián Kolbe, Mária e kortárs apostolának naplójában olvasható egy igen találó mondat, afféle alapelv:
“Ahány rózsafüzér, annyi megmentett lélek.”
Szentek személyes tapasztalatai és vallomásai mellett a kiadvány gerincét az Örvendetes rózsafüzér, a Világosság titkai, a Fájdalmas rózsafüzér, a Dicsőséges rózsafüzér, az Együttérzés titkai és az Irgalmasság titkai alkotják.
Emmanuel nővér könyvében az az új, hogy személyes élményét osztja meg velünk. Átelmélkedi a négy rózsafüzér titkait, de úgy, mintha ott lett volna Jézus életének eseményeinél. Az Örvendetes rózsafüzér első titkánál, az angyali üdvözletnél a következőket olvashatjuk tőle:
“Menjünk el együtt Izrael kis városába, Názáretbe. Él itt egy ismeretlen fiatal lány, Mirjam vagy Mária. Én pedig egy alig hároméves gyermek vagyok. A háromévesek márpedig nagy misztikusok. A gyerekek jellegzetes könnyedségével titkon beosonok Mária szobájába, és mit látok? Egy csodaszép, fiatal, körülbelül tizennégy éves fiatal lányt. Meg kell hagyni, egészen elbűvöl. A belőle áradó szépség és kedvesség ellenállhatatlan vonzására odafutok hozzá, és a karjába vetem magam. Gyermeki antennáimmal mindent világosan látok: érzem szíve nyitottságát és az abból áradó gyengédséget… Hihetetlen, de éppen a legjobb pillanatban érkeztem: az angyali üdvözlet pillanatában… Lelki szemeimmel a gyermek Jézust szemlélem, ahogy a Szentlélek által lakást vesz a Szűzanya méhében… Ahogy teljes szívvel imádkozom ezt a tizedet, engedem, hogy elárasszon és átjárjon Jézus öröme. Maga Krisztus, a magzat-Jézus örömét szívom magamba. Nehezen tudjuk elképzelni az esemény mélységeit. Túlcsorduló szeretetében egy akart lenni közülünk, hogy megsebzett emberségünk belsejében éljen. Nem törődhetett bele abba a gondolatba, hogy magunkra hagyjon bennünket, számkivetettként a földön.”
Végezetül egy szívet melengető és reménykeltő személyes családi történet Emmanuel nővértől.
“A nagymamám még 100 éves korában is minden nap elmondta a rózsafüzért. Egyszer azonban, amikor vele együtt imádkoztam, elmondta nekem: ‘Tudod, édesem, elmondom én az imát. De be kell vallanom, nagyon örülök, amikor a végére érek! Nem jelent örömöt számomra az ima, mint egyeseknek, és aggódom emiatt! Örülnöm kéne, mivel Isten jó.”
Emmanuel nővér megígérte a nagymamájának, hogy imádkozni fog érte Medjugorjéban. Kicsivel később a mama a következőkről számolt be:
“Képzeld, édesem, megkaptam! Nem tettünk mást, mint egy szívvel kértük ezt a kegyelmet a Szűzanyától. Még százévesen sem késő!”
