A sokak által szeretett és ismert személyekről szívesen olvasunk olyan írásokat, amelyek még inkább betekintést adnak az életükbe, személyiségük sajátos vonásaiba. Azért hasznosak ezek az írások, mert saját személyiségünk formálásában is meghatározó szerepet játszanak. Sokan – legalább részben – követik ezeknek az embereknek az életpéldáját – írja a Szent II. János Pál pápa – Önéletrajz című könyv előszavában Veres András győri megyéspüspök.
Szent II. János Pál pápa soha nem írt önéletrajzot, de beszédeiben, írásaiban, interjúiban gyakran idézte fel életének fontosabb eseményeit. Ezekből a visszaemlékezésekből állított össze egységes kötetet Justyna Kiliańczy-Zięba, a krakkói Jagelló Egyetem adjunktusa. Az Új Ember Kiadványok sorozatának ezen kötete a szent pápa születésének századik évfordulójára jelent meg.
Ő az a pápa, akiről még a nem hívők is elismerőleg szólnak. A hívők számára pedig különösen a hosszú pápai szolgálata okán ő a PÁPA, csupa nagybetűvel. Munkásságával és egész életével is kiérdemelte ezt az elismerést. A kötet betekintést nyújt a szeretett pápa életébe olyan idézeteken keresztül, amelyek az ő gondolataiba és ezáltal személyiségének vonásaiba is betekintést nyújtanak.
„Aki az egyházi rend szentségének felvételére készül, egész testével földre borul, és homlokát a templom kövezetére helyezi kinyilvánítva ezzel teljes készségét arra, hogy elfogadja a rábízott szolgálatot. Ez a szertartás veretes módon jelölte meg papi életemet.”
Évekkel később egy vers is született erről:
„Te vagy, Péter. Te itt a Padló vagy, amin a többiek
járnak… hogy eljussanak oda, ahová lépteiket vezeted…
az akarsz lenni, aki e lépések támasza – mint
ahogy a szikla támaszt nyújt a rajta tovalépő nyájnak:
Egy óriási templom padlója is szikla,
És a legelő a kereszt.”
…minden nemzetiségű hívő a saját pápájának érezhette őt. A szó legteljesebb értelmében apostol volt ő, aki Jézus missziós parancsát élete utolsó pillanatáig rendíthetetlenül folytatta, ám lokálpatrióta szemlélete is mindvégig erős maradt – véli Veres András.
„Mindig is a krakkói főegyházmegye papjának éreztem magamat, és ez ma is így van. Mert ez az igazság: mivel a krakkói főegyházmegyében lettem pap ez az egyházmegye szült engem, mint anya a fiát (…) Mindenütt hangsúlyozom lengyel származásomat – nehezen tehetnék mást! Nincs okom, hogy ne tegyem. Mégsem esem semmiféle nacionalizmusba eközben… Még ma is, ha valamit írnom kell, lengyelül írok. Az anyanyelv pótolhatatlan… Hallatlanul hálás vagyok nemzetemnek… hogy az emberiség előtt álló mai kihívásokkal ilyen felkészülten tudok szembenézni… Ez az örökség lehetővé teszi számomra, hogy nyitott legyek a népek és nemzetek gazdagságára az egyetemes Egyház közösségében. Saját nemzeti örökségem nem zár be magamba, inkább segít felfedezni és megérteni másokat is…
“November vége felé (1946) elérkezett a Rómába utazás ideje. A kitűzött napon nagy izgalommal szálltam fel a vonatra.”
Erről is született egy kis vers a pápa tollából:
„Az ablakhoz odajön az egész föld, a fák meg a mezők,
és a gallyakon csillámlik a hó, aztán elolvad,
ha felragyog a nap.
És minden újra zöldül: először zsenge, aztán érni kezd,
és végül kihuny, mint a gyertyafény.
A lengyel föld kizöldül, s jön az ősz meg a tél.”
„Először utaztam hazám határain túlra. A robogó vonat ablakából olyan városokat láttam, amelyeket csak a földrajzkönyvekből ismertem. Először láttam meg Prágát, Nürnberget, Strasbourgot, Párizst, ahol megálltunk…”
Ezt az utazást még számos másik kísérte, ezt 104 külföldi és 170 olaszországi utazása is ezt igazolja. A világ bármely pontján járva találkozhatunk a szent pápáról elnevezett utcákkal, terekkel, ami szintén azt igazolja, hogy a II. János Pál nemcsak a Katolikus Egyháznak, de az egész emberiség történelmének meghatározó személyisége volt. Ez a kiadvány segít bennünket abban, hogy a szentatya szolgálatát még jobban megismerhessük, és gondolataiból merítve még inkább a krisztusi úton járjuk.
