Keresztes Szent János 1542 és 1591 között élt egyháztanító, spanyol katolikus misztikus teológus, karmelita szerzetes. Elmélkedő-teológiai-önéletrajzi jellegű lelkiségi írásai mellett Istenhez íródott rajongó versei is ismertek, melyekben ezt az érzést a szerelemhez hasonlítja.
„Szerelem élő lángja/lelkem közepében/milyen vigyázva, mily szelíden sebzel!”
– olvashatjuk versei közül többek között e sorokat is a Lobogó Istenszeretet – Útmutató a tökéletes lelki életre című könyvben, amelynek célja, hogy életvezetési útmutatóként segítse az olvasót a lelki gazdagodásban.
„Szereted Te, Uram, az okosságot, szereted a világosságot, szereted a szeretetet, jobban, mint a léleknek valamennyi cselekvését”
– vallotta Keresztes Szent János, ezért is fontosnak érezte élete során lejegyezni gyakran rövid, ám velős, értékesnek vélt gondolatait, amelyek gyakran egy-egy kis papírdarabkán kaptak helyet, s jártak aztán kézről kézre.
„ezek a mondások okosítani fogják a haladót, világítani fognak neki az úton, és éleszteni fogják haladásában a szeretetét.”
A könyv első felében ezen gondolataival, tanácsaival, életvezetési útmutatóival bővítheti tudását az olvasó, míg a könyv második fejezetében tőle származó leveleket találunk. A harmadik nagy egység a költeményeit rendezi csokorba, majd a kiadvány egy nagyobb lélegzetű értekezéssel zárul. A versek nagy részét prózában fordították, az eredeti szövegek értelmének megfelelően, törekedve a tartalmi hűségre.
A kiadvány szövegeinek fordítása kissé régies, ám könnyen olvasható és értelmezhető. Mai modern világunkban valódi értéket képvisel, minőségi időt kínál és nyújt annak, aki valódi elmélyülésre vágyik.
Isten látása után epedő lélek dala (részlet)
Élek én, de nem magamban,
Annyira epeszt a vágy:
Beléhalok, hogy nem halok meg.
Nem élek én már önmagamban,
Isten nélkül nem tudok,
Maradva nélkülem és nélküle,
Vajon miféle élet ez?
Ezer halált jelent ez énnekem.
Hisz életért epeszt a vágy,
S beléhalok, hogy nem halok meg.
Szent János egy-egy témáról, mint például remény, istenfélelem, szeretet, béke, imádság költői vénájának is köszönhetően úgy tanít bennünket, hogy mondanivalója szinte észrevétlenül, könnyedén rögzül memóriánkban, akár a versek. A remény kapcsán a következőket írja:
„Ami megindítja és legyőzi Istent, az a sziklaszilárd remény.”
A szeretet pedig
„olyasféle, mint valami csodaszép színes ruha, mely nem csupán a hit fehérének kölcsönöz kedvességet, szépséget és elevenséget, hanem a többi erénynek is, mert szeretet nélkül egy erény sem tetszik Istennek.”
Keresztes Szent János fontosnak tartotta a gyermeki lelkület, a gyermeki tisztaság megőrzését, mert hirdette, hogy
„ahhoz, hogy a mennyei bölcsességre eljuss, és boldog légy, a tudományod nem segít semmit, mert ahhoz ártatlan gyermekké kell válnod.”
A könyvet kézbe véve és az egyháztanító értékes gondolatait követve elgondolkozhatunk saját lelki életünkön, s kaphatunk frissítést, lélekmegújító tanácsokat.
