Esszék, recenziók és verselemzések alkotják Halmai Tamás A megtérés művészete című könyvét, amely idén, Pilinszky János születésének centenáriumi évében jelent meg. A költő életműve immár négy évtizede lezárult, de azóta is az olvasói érdeklődés és értelmezési kísérletek középpontjában áll.
Elsősorban irodalomkedvelőknek ajánljuk Halmai Tamás (1975) költő, esszéista könyvét. A kiadvány Pilinszky mellett gyakran megemlíti a kortárs szerzőket is, így szinte átfogó képet kapunk egy irodalomtörténeti korszakról. Pilinszky János (1921-1981) a 20. század egyik legjelentősebb magyar költője. Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas művészünk. A Nyugat című folyóirat „újholdas” nemzedékének tagja. 1946 és 1948 között az Újhold című irodalmi lap társszerkesztője, valamint a Vigília, az Élet, az Ezüstkor és az Új Ember lapok munkatársa is egyben.
Életművében a 20. század kegyetlen világát elemzi, leképezve az ember magárahagyottságát, a létezés szenvedése elől való menekvés hiábavalóságát, az élet stációit átható félelmet és rémületet. Költészetén megfigyelhetők az 1940-es évek alatti lágertapasztalatai és a keresztény egzisztencializmus.
„Én költő vagyok és katolikus”
– vallotta.
A líra mellett az epika és a dráma műnemében is alkotott.
„Katolicizmusa ökumenikus igényű volt; kereszténysége vallásközi dimenziókat érintett; vallásossága a hitetlenséget is magába ölelte”
– olvashatjuk róla Halmai könyvében.
A könyv elején Pilinszky-bekezdésekkel ismerkedhetünk meg, majd az egyetemes spiritualitásnak szán néhány oldalt a szerző, de a Pilinszky versei és naplóbejegyzései közötti párbeszédről is szó esik. A költő alábbi írásaival is foglalkozik Halmai Tamás:
- Fabula
- Amiként kezdtem
- Azt hiszem
- Egy szép napon
- Van Gogh imája
- Nincs több
- A tékozló fiú keresése
- Szép és még szebb
- Itt és most
- Zsoltár
- Átváltozás
- Levél
Ajánlónkat Pilinszky Zsoltár című versével zárjuk, amelyben – ahogy Halmai írja – „az anyagi, a lelki és a szellemi javak” jelennek meg.
Aki több napos éhezés után
kenyérre gondol:
valódi kenyérre gondol.
Aki egy kínzókamra mélyén
gyengédségre áhítozik:
valódi gyengédségre vágyik.
S aki egy vánkosra borulva
nem érzi magát egyedül:
valóban nincsen egyedül.
Ebben a Pilinszky-versben
„bibliai verseket idéz a gondolatritmus, szentséget sugalmaz a háromszoros háromosztatúság. A halálos éhség, a kínzó fogság, a felőrlő magány életeseményei mind határtapasztalatot, küszöbhelyzetet, krízistudatot jelölnek… A válság e koordinátái között értékelődik önmagává, ami érték. A kenyér, a gyengédség, a társak”
– állapítja meg a szerző.
Halmai Tamás A megtérés művészete című könyve kísérletet tesz arra, hogy Pilinszky munkásságának irodalmon túlmutató dimenzióit is bemutassa a költő életműve iránt érdeklődők és az irodalomkedvelő olvasók számára.
