Isten „tudatosítja az emberekben, hogy oly sok elismert út egyszer csak a sivatagban végződik. Szükség van a dolgok átgondolására. Világszerte, de egészen személyesen is” – vallja dr. Herbert Madinger lelkipásztor, az Imádkozó családok című tanúságtételeket csokorba foglaló könyv szerzője. Sokféle utat kipróbálunk életünk során, hiszen nemcsak mi magunk, hanem a világ is változik körülöttünk. S hogy melyik út szolgálja valóban a javunkat, az sokszor csak évekkel később válik világossá számunkra. Sokszor mi magunk sem tudjuk, mi az, amire valóban szükségünk van, mi az, ami közelebb visz Istenhez, felemel bennünket. Ezeket az utakat kell megtalálnunk életünk során, hogy aztán azon haladjunk előre, a mennyei Atya felé. Ehhez nyújt segítséget a mások által megélt tapasztalatok, tanúságtételek könyvbe foglalt gyűjteménye.
Az Istenhez vezető út egyik fontos lépése az, hogy tudjunk, merjünk, szeressünk imádkozni. Madinger atya úgy véli, hogy a legtöbb ember szeretne imádkozni, a legtöbben azonban
„úgy érzik magukat, mint a folyónál álló emberek, akik nem tudnak átjutni a túlsó partra, mert sohasem tanultak meg úszni. Elmennek a templomba, nézegetik a képeket, körbejárnak, elhaladnak az oltár előtt, majd hátul ismét kimennek. Nem tudnak imádkozni!”
A szerző első lépésként a rózsafüzér imádságot javasolja, amely
„ismétlő ima, ez azt jelenti, hogy csak kevés szót használsz közben, amelyek azonban lelked mélyére hatolnak: ‘Jézus, aki értünk vérrel verejtékezett.’ Ott áll a szemed előtt Jézus, elhagyatottságában. S te megérted, hogy ugyanúgy érzi magát, ahogy te. Életében felfedezed a sajátodat. Erejében felegyenesedsz. A rózsafüzér imádság minden napra, a szenvedés és az öröm idejére, hétköznapokra és ünnepnapokra. Imádkozd minden nap a rózsafüzért! Ezáltal erősebbé válik kapcsolatod Istennel. A kötelék Isten és teközted soha többé nem szakad el egészen. Istennél maradsz, és Ő tebenned.”
Ezt az Istennél megélt otthonosságot kívánja minden embertársának a szerző, s könyve első részében ehhez kíván segítséget nyújtani olvasójának. Arra buzdítja a családokat, hogy az imádság álljon számukra mindig az első helyen, hogy felfedezzék annak örömét és felüdüljenek általa. A böjtölésről és bibliaolvasás szerepéről is megosztja gondolatait, továbbá kifejti véleményét mai fogyaszatói társadalmunk buktatóiról.
A könyv második felében fellelhető tanúságtételek a mindennapokban előforduló szinte összes élethelyzetét bemutatják. Alább egy sokgyermekes édesanya lelki küzdelmeiről olvashatunk megrendítő és személyes gondolatokat:
„32 évvel ezelőtt megházasodtam, és a házasságom nem lett jobb, mint a szüleimé. Egyre többször előfordult féltékenység és bizalmatlanság.Bár a férjem és én vasárnaponként a gyerekekkel rendszeresen templomba mentünk, nem volt élő kapcsolatunk Jézussal és Máriával. Három gyermek után törés fenyegette a házasságunkat. Mivel féltem, hogy elveszítem a férjemet, abortuszt végeztettem. Utána kezdődött a pokol. Depresszió, kisebbségi komplexus és öngyilkossági kísérlet tablettákkal… Majdnem egy második abortusz. Hirtelen a sötétségemben világosságot érzékeltem, amelyet a legsötétebb kétségbeesésben is felismertem. Belső bizonyosság töltött el: ‘életednek nincs vége, van tovább!’ lassan haladtam előre a hitben. A negyedik gyermek újra teljes életkedvet hozott. Isten lassan növekedett bennem. Még három gyermek következett, akiket feltétel nélkül elfogadtam Istentől, házasságunk válsága ellenére. Boldoggá tettek… Ugyanez érvényes a férjemre is. Mindennek megvan a maga ideje. A mag növekszik, és gyümölcs sem marad el…”
Ahogy a Rosi nevű hölgy tanúságtétele is bizonyítja, Istennél semmi sem lehetetlen, ő még a legkilátástalabbnak ítélt helyzetben is tud valami újat kezdeni lelkünkben. Új élet kezdődik, és a szeretet új ereje.
Az egykori „levelező lelkipásztor”, Herbert Madinger atya könyvében számos tanulságos történet tárul elénk, amelyek közül néhányban bizonyára magunkra ismerünk, vagy tudunk valakiről a környezetünkben, aki épp hasonló nehézségekkel küzd. Bátran vegyük elő a szerző könyvét jobb és rosszabb napokon egyaránt. Ne felejtsük el,
„Isten vezeti a szíveket! Az emberek (ahogy ebben a könyvben a tanúságtevők is!) felfedezik a bensőt, a lelket, az odafordulást Isten felé, az imádkozást, a belső ember gazdagságát! Isten ébredezik a lelkekben!”
