A közelmúltban megjelent Márfi Gyula Az istenkeresés útjain című kötete, amelyben tapasztalatait, gondolatait, megállapításait összegzi a nyugalmazott érsek. A tanulmánykötet bármely korosztály számára izgalmas, a humort sem nélkülöző olvasmány, lelki táplálék. Számos tudományág ismereteit megmozgatja a kötetben a történelmen és vallástudományon át az irodalomig vagy a filozófiáig.
Könyvének előszavában Márfi Gyula atya hangsúlyozza, hogy a pap elsősorban miséző, illetve szentségeket kiszolgáltató férfiként aposztrofálható, emellett azonban hivatása a „magvetés”, vagyis nemcsak pap, de tanító is egyben. Ezt a szerepet szintén közel érzi magához az egykori veszprémi érsek. Mint írja,
„Én a szentelésem óta eltelt 53 éveben túlnyomórészt az egyházkormányzatban való részvételt kaptam osztályrészemül, (…) de mindig is úgy éreztem, hogy én elsősorban a tanításra kaptam talentumot a Szentlélektől.”
A tanításban való jártasságáról tanúskodik a jelen kötet is, olyan fontos témákat érintve, mint a teljesség, a mértéktartás, a kiegyensúlyozottság, a teljességre törekvés a keresztény tanításban, Isten természetes megismerése, a Szentháromság titka, a pokol, a mennyország, az ősbűn-áteredő bűn-megváltás témaköre, korunk nem keresztény vallásai, az evangéliumok hitelessége, az ultraliberális gondolkodás veszélyei, valamint a 10 parancsolathoz kapcsolódó gondolatok.
A Pördeföldén 1943-ban született, majd papi tanulmányai után 1967-ben Szombathelyen pappá szentelt Márfi Gyula atya jelmondata – „A szeretet soha el nem múlik” – hűen fejezi ki az emberekhez, az élet apró és nagy eseményeihez, gondjaihoz való hozzáállását. Ha hitét, embertársait vagy hazáját méltatlan támadás éri, védelmünkben nyilvánosan kiáll. A nemrégiben megjelent, tíz fejezetből álló kötetében Márfi Gyula kifejtve gondolatait a világról az igazságokat mindig közérthetően fogalmazza meg. Teológiából doktorált, majd Párizsban szerzett diplomát ökumené szakon, így a tudós ember alaposságával fejti ki véleményét, és összegzi hosszú szolgálata alatt szerzett tapasztalatait.
2019-ben nyugdíjba vonult, ám ahogy tanulmánykötete is bizonyítja, nem tétlenségbe. Sok helyre hívják misézni, előadásokat, lelkigyakorlatokat tartani és beszélgetni. A magyarság körében emberségével, humorával, közvetlenségével, segítőkészségével közszeretetnek örvend.
