Dr. Habó Márta öt gyermekes édesanya és fogorvos, szabadidejében válsághelyzetben lévő édesanyáknak próbál meg segíteni. Ezt a célt szolgálja honlapja (http://abortuszhelyettelet.hu/) és az Abortusz helyett az életet választottuk, és nem bántuk meg című könyve is, amelyben különféle élethelyzetekben lévő édesanyák történeteit gyűjtötte csokorba, remélve, hogy a rengeteg tapasztalat, élettörténet másoknak is segíthet, hogy rendezzék saját gyermekvállalással kapcsolatos problémáikat. A szerző szerint
„még egy édesanya sem bánta meg, hogy megszülte a gyermekét”.
E gondolat köré épül könyve mondanivalója is.
A kiadványban olvashatunk olyan családokról, ahol nehéz anyagi körülmények miatt merült fel az abortusz, mások nem szerettek volna több gyermeket, vannak, akiknél egészségügyi okból az orvos javasolta, és van, ahol az apa vagy épp az anyós erőltette az abortuszt. Akad olyan, ahol az édesanya nem érezte magát felkészültnek egy újabb gyermekre, vagy a terhesség és a szülés egészségügyi kockázatot jelentett volna rá nézve. Vannak örökbeadó és örökbefogadó édesanyák, és olyan, ma már felnőtt emberek is elmesélték a történetüket, akik annak idején maguk voltak a veszélyben lévő magzatok. Vannak olyan édesanyák is, akinek volt korábban abortusza, és azt olyan nehezen, fájdalmasan élték meg, hogy legközelebb hiába kerültek még lehetetlenebb szituációba, egyértelmű volt számukra, hogy a gyermeküket választják.
A szerző hangsúlyozza, hogy a könyv lapjain megjelenő édesanyák mind
„közülünk való, hétköznapi emberek, akik életükben legalább egyszer döntés elé kerültek és akkor az életet választották”.
Célja, hogy a különböző tapasztalatok megosztásával segítsen a döntéshozatal előtt állóknak abban, hogy a terhességmegszakítás helyett inkább a gyermek világrahozatalát, az életet válasszák.
Történetei nemcsak addig követik nyomon az édesanyák életét, amíg a gyermekük megszületik, hanem azután is. Így teljesebb képet kapunk egy-egy olyan különleges emberről, akinél korábban azon gondolkoztak a szülők, hogy világra jöjjön-e? A szerző egy interjú során beszámolt arról, hogy egy Benjámin nevű különleges kis páciense kapcsán merült fel benne a honlap elindításának gondolata.
„Benjámin volt az első ajak-, szájpadhasadékos (sokan úgy ismerik, hogy nyúlszáj és farkastorok) kis páciensem. Boldogan mesélt az iskolájáról, a barátairól és a focimeccseiről. A vele való megismerkedéssel nagyjából egy időben hallottam egy szülésznővel készült rádióriportot, melyben a hölgy arról számolt be, hogy ha már az ultrahangon felfedezik ezt az elváltozást, a szülők azonnal az abortuszt választják. Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, milyen jó, hogy Benjámin megszülethetett, élhet, álmodhat, játszhat és szerethet. Évekkel később, ahogy kezembe vettem a helyi újságot, megakadt a szemem az egyik címlapsztorin. Benjámin karriert csinál az USA-ban – állt nagy betűkkel, alatta egy mosolygós képen az a fiú, aki 4 éven keresztül járt hozzám fogszabályozásra. Olyan tehetséges amerikai foci játékos lett, hogy több főiskola is ösztöndíjat kínált fel neki. Újságolvasás közben valószínűleg több édesanya is álmodozva felsóhajtott: „Bárcsak az én gyermekem lenne!”
Csak kevesen ismerik a történetét, hogy mikor az édesanyja őt várta, az orvos abortuszt javasolt és a család is úgy gondolta, hogy ez az egyetlen lehetőség. Az anyuka azonban az életet választotta. Megszülte a kisfiút, aki kicsit máshogy nézett ki, mint a többi kisbaba, de számára mégis ő volt a leggyönyörűbb gyermek az egész világon. Különleges odafigyelést igényelt a szoptatás és az etetés is. Kis híján a szíve szakadt meg, mikor műtétekre vártak, és számtalan éjszakát virrasztott végig mellette. Nehéz volt mind testileg, mind lelkileg, de a közte és gyermeke közötti szeretet erőt adott neki, és előbb-utóbb mindenki elismerte, hogy igenis jól döntött. Minden a gyümölcseiről ismerszik meg. Benjámin édesanyja az életet választotta, és ennek az életnek csodálatos gyümölcsei lettek.
Habó Márta úgy tapasztalja, hogy az abortusz kérdése jelentősen megosztja a társadalmat. Mindkét tábor számtalan érvet sorakoztat fel, és hosszan tudja erősítgetni a maga igazát. Szerinte az abortusz kérdéséhez kizárólag empátiával, szeretettel és együttérzéssel szabad hozzászólni.
„Számtalan nehéz életszituáció van, és sohasem szabad egyik édesanyát sem bántani, megítélni vagy felelősségre vonni, bárhogy is döntött. Van azonban egy dolog, ami vallási meggyőződéstől függetlenül tudományos tény, és több szülész-nőgyógyász professzor – például Chazan vagy Matthews-Roth – lenyilatkozta már: az embrió a fogantatása pillanatától saját genetikai állománnyal rendelkező, önálló emberi lény, aki a fejlődési fázisának még csak az elején tart. Ez a kis ember ugyan egy édesanya hasában található, de korántsem az anya testének a része. Ennek függvényében a vita abban áll, hogy jogunk van-e megölni egy még nem megszületett embert, vagy nem.”
Az öt gyermekes édesanya vallja, hogy egy gyermek nem akkor jön „jókor”, amikor mi úgy gondoljuk.
„Ha mindig arra vártam volna, hogy megfelelő legyen a szituáció, akkor egyikük sem született volna meg. Hiszek abban, hogy ahová a jó Isten báránykát ad, oda ad legelőt is.”
A könyvében ír a lelki adoptálás folyamatáról, a hozzá kapcsolódó ígérettétel szövegét és a napi imádságot is közzéteszi, emellett pedig különböző segítő szervezetek elérhetőségeit is megadja az olvasónak.
