Martos Balázs Levente atya szentírástudós, a központi szeminárium rektora, a Pápai Biblikus Bizottság tagja, akit az egész ország megismerhetett 2021 őszén, hiszen ő állt Ferenc pápa mellett tolmácsként a nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. Balázs atya legújabb kötetében, amely a Virágzó mandulafát látok címet kapta, olyan rövid írásokat gyűjt össze, amelyek a hazai katolikus sajtóban jeletek meg tőle az elmúlt időszakban. Írásai közelebb segítik az olvasót a bibliai elbeszélések üzeneteihez: mit jelentettek a korabeli és a mai ember számára, s hogyan szólítanak meg személyesen valamennyiünket.

A szerző nem elméletet épít, hanem a szent szövegek mentén tett sétára, esetleg hegyi kirándulásra hívja az olvasót. A Szentírás-olvasás tapasztalata Jeremiás meghívására emlékeztet (vö. Jer 1,1-14). A próféta lát valamit, amit meg kell értenie Isten segítségével. Észrevesz valami különösen szépet, amelynek sajátos jelentése csak lassan bontakozik ki előtte: a kora tavasszal kivirágzó mandulafa éberen őrzi az új évszak jöttét, Isten pedig azt állítja, ő is virraszt, hogy ígéreteit beteljesítse. Isten beavatja tervébe, s legalább küldetésének kezdetén talán a próféta is úgy érezheti, hogy élete nem lesz terméketlen, hanem egyszer virágba borul majd. Ez a könyv nem prófétai látomás, de abból a tapasztalatból született, hogy ha virrasztunk mellette, ha odafigyelünk rá, ha értelmünkkel és szívünkkel befogadjuk, az Ige valósága kitárul, sőt minket is magához von.

„Rövid bibliai elmélkedések, szövegmagyarázatok, egy-egy téma köré szerveződő gondolatok füzérét tartja kezében az olvasó. Az írások sokszínűsége tükröz valamit a Szentírás sokrétűségéből. Egységbe fogja őket az a sajátos kapcsolat, amely a Szentírás olvasója és profi magyarázója, illetve a Szentírásban megszólaló Isten között jön létre. Hogy ez a kapcsolat létrejön, az isteni ígéret és emberi vágyakozás, befogadó figyelem és odaadó szeretet dolga.”

Már a kötet címe is figyelemfelkeltő, derűt, örömteli várakozást sugároz, hiszen egy virágzó fa mindig az új életet, az újjászületést jelenti.

„A vágyakozás és a szeretet hangját szerettem volna már a címbe belefoglalni. A virágzó mandulafa Jeremiás próféta meghívására emlékeztet (vö. Jer 1,1–14). A kora tavasszal kihajtó mandulafa éberen őrzi az új évszak jöttét, Isten pedig azt állítja, hogy ő is virraszt, hogy ígéreteit beteljesítse. A próféta lát valamit, amit meg kell értenie Isten segítségével. Észrevesz valami különösen szépet, amelynek sajátos jelentése csak lassan bontakozik ki előtte. Isten beavatja tervébe, s legalább küldetésének kezdetén talán a próféta is úgy érezheti, hogy élete nem lesz terméketlen, hanem egyszer virágba borul majd.”

Martos Levente Balázs atya