Boldog Salkaházi Sára a Szociális Testvérek Társaságába való belépését követően élete végéig vezetett naplót, 1929-től 1944. december 27-én bekövetkezett vértanúhaláláig.
„Sára testvér kitartóan, bátran, hűséges szeretettel járta a hit zarándokútját az élet kihívásai és küzdelmei közepette ‒ erőforrása Krisztus szeretete volt. Krisztus szeretete sürgette őt az emberek szeretetére, szolgálatára fogadalmas mottója szerint: Itt vagyok, Uram, engem küldj! Alleluja! Naplójából megismerjük lelki küzdelmeit, de a lelki eszközöket is, amelyek segítik továbblépni Krisztus követésében és az emberek szeretetében. Ezek az eszközök a mai ember számára is útmutatást adhatnak a felebarát szeretetéhez, a megbocsátáshoz, a hűségben való kitartáshoz, az Úrral való mély, bensőséges kapcsolat megéléséhez az imában és a szolgálatban egyaránt”
– írja A szeretet tüzével – Válogatás Boldog Salkaházi Sára naplójából című könyv előszavában Erdő Péter bíboros.
A naplójegyzeteket olvasva világossá válik az olvasó előtt, hogy Sára testvér hasonló küzdelmeket vívott, mint mi, az ő küzdelme akár az enyém is lehetne, gondolhatnánk. Ám ő ott él a szentek seregében. Nem került azonban messze tőlünk, hiszen ahogy mi is, úgy ő is az emberi lét buktatóit járta, ám a következő gondolatok mentén:
„Újjászületni… Krisztusban és Krisztus szeretetében. Ebben akarok újjászületni és mindent, ami velem összefügg, ami hozzám tartozik, minden érzést, vágyat, indulatot, szeretetet, készséget Krisztus szeretetében újjászülettetni. Mindent, mindezeket bele akarom helyezni Krisztus szeretetébe. Ó Krisztus szeretete nagy, végtelen lángtenger, majd tisztára tökéletessé égeti mindazt, ami bennem van. Hordanom kell ezt a testet, amit az Úrtól erre a néhány földi évre kaptam. Minden rossz hajlamával, indulatával, szenvedélyességével, vadságával hordoznom kell és megszelidíteni Krisztusért és Krisztusban! Hordani és megszentelni és dolgozni ezen!”
Persze neki is, ahogy minden hívőnek, gyakran neki is dolgozni kellett azon, hogy hite még erősebb legyen, még közelebb érezze magát a Jóistenhez.
„Édes Jézusom. Szeretném, ha napközben sokat tudnék rád gondolni. Nemcsak Neked élni és Neked dolgozni, hanem egy-egy gondolattal, egy-egy röpimával felröppenni Hozzád. Jézusom, add, hogy meg tudjam tenni! Olyan jó volna az egész napot átszőni a rád gondolással! Mivel figyelmeztessem magam erre? Segíts ebben, Jézusom!”
A mindennapi apró kis problémákról, gondolatokról, a valós ember valós földi küzdelmeiről is olvashatunk a naplójegyzetek között, s talán még magunkra is ismerhetünk bennük.
„Tegnap reggel fogadalmat tettem egy hónapra, hogy kávé helyett tejet iszom, hogy cukorkát nem eszem, s hetenként háromszor böjtölök. Mise után gyóntam. Bartha az első kettőt jóváhagyta, a böjtöt nem. Hetenként egyszer. Óvott a fogadalmaktól. ‘Csak maradjunk a közönséges utakon!’ lelkesedésem lelohadt. Nem baj. Hűséges leszek.”
Sára testvér élete során rátalált az Úrra, elhagyta általa a „régi embert”, mely után kiformálódott egy egészen új, aki a Mesteréhez hasonlóan végül életét áldozta embertársaiért. „Megtalálta, akit szeret a lelkem, megragadtam, és el nem engedem” – írta egy helyütt. Ez a bizonyosság mélységes nyugalommal tölti el:
„Csend és nyugalom van körülöttem és bennem. Milyen jó így élni: Ülni a kápolnában és tudni, hogy megtaláltam az igazságot. Milyen szomorú gondolni azokra, akik tévelyegnek, akik nem látják, nem akarják látni vagy nem láthatják az igazságot, mert önzés, gyűlölet a más faj iránt elhomályosítja szemüket… Hogyan lehetne őket megmenteni?”
Sára testvér olyan példakép lehet számunkra, mint egy hegyi vezető: ismeri az utat a magasságokba, ahová bátran követhetjük őt. A mindennapok tapasztalatából szűri le, hogy a szeretet a legnagyobb hatalom a földön:
„A szeretet nyomában mindig béke és öröm jár. Isten maga a szeretet, s mikor az embert szeretettel tölti el, önmagával tölti el”
– véli Sára testvér.
„Isten akarata legyen minden napom veleje (…) szeretni és imádni akarom a Te akaratodat! (…) Isten akaratát keresni, szeretni, meglátni mindenben!”