Csider Sándor Karácsony éjjelén című verseskötetét ajánljuk olvasóink figyelmébe karácsonyi ajándékképpen vagy magára az adventi időszakra. A televízió ontja a csillogó-villogó karácsonyi reklámokat arról, hogy mi kerüljön az ünnepi asztalra vagy hogy éppen milyen ma divatos ajándékokat vegyünk. Rengeteg impulzus ér bennünket, jóleső érzés lehet este a tévé helyett egy verseskötetet kézbe venni és csendben, nyugalomban azzal hangolódni az ünnepre.

A szerző vallja, hogy

„a karácsony minden embernek kínál valamit, egy feneketlen kút, amiből mindig lehet táplálkozni. A karácsony nemcsak a szeretet és az együttlét ünnepe, hanem Jézus születésének ünnepe is. Ahogy Jézust is újjászüljük minden karácsonykor, úgy saját magunkat, saját tetteinket is újjá kell szülnünk. Mindennap csiszolódni egy picit, törekedni arra, hogy jobbá váljunk.”

Csider Sándor verseinek többsége gyermekkori élmények alapján született, hiszen ahogy ő maga is mondja, a legszebb karácsonyok az ember gyermekkorához kötődnek. Gyermekkorában mindig fehér volt a karácsony, ahogy az a Fehér és arany című verséből is kiderül.

Fehér a tó,
fehér az erdő,
arany az ég,
arany a felhő.
 
Tiszta a táj,
tisztább a fenti,
földi szépnél
szebb ami égi.

„A hófehér, havas táj leírása egyrészt mutatja önmagát, de a tisztaságot is jelenti. A törekvést. Azt, hogy szeretnénk tisztán, jól élni. Ma karácsony van, a hó befed mindent, érintetlen a táj. Hagyjuk abba a harcot, ne bántsunk másokat. Éljünk tisztán, szabadon, boldogan. Ha aranyszínű az ég, tekintsünk fel rá, s gondoljunk arra, milyen jó lenne azt az aranyat, azt a békét, lelki gazdagságot, legszebb gondolatot itt lent megteremteni”

– fogalmaz Csider Sándor.

„Minden ünneptől annyit kapunk, annyit részesedünk belőle, amennyit mi magunk teszünk érte. Ha többet, akkor több jut belőle, ha kevesebbet, akkor kevesebb. Az előkészületek nagyon fontosak, hogy a lelkünket díszbe tegyük, magára az ünnepre. Ha a legszebb gondolatokat megidézzük, az adni tudást, a hálát, az elfogadást, a jószándékot, az együttműködés szándékát a másik emberrel, a jóindulatot, ha ezeknek a gondolatoknak a jegyében lépünk a karácsony küszöbére, akkor éljük meg igazán a jézusi üzeneteket”

– vallja a szerző, s mindezt rímbe szedve is megfogalmazza a költő Öltöztesd díszbe lelkedet! című versében.

Frissen ébredek ma reggel,
szépen vetem be ágyamat,
gondosan fűzöm a cipőmet,
szertartásos a mozdulat.

Ármánynak nincs helye nálunk,
nem rejti se fiók, se sarok,
nyitott ajtónál őrködnek,
vigyáznak ránk az angyalok.
 
Vidáman lebben a függöny,
vázában virágzó faág,
kedvesen szólunk egymáshoz,
buzgóbban suttogunk imát.
 
Másként ülünk az asztalnál,
szebben fogjuk a kanalat,
áhítattal emelünk magasba
borral telt talpas poharat.

Van, aki ma is mosogat,
gyöngyök csillognak két kezén,
tányér lubickol habokban
simító, lágy víz tetején.

Illatok, fények vidítnak,
az élet magához ölel;
amilyen hangon kérdezed,
az ünnep olyannal felel.
 
Öltöztesd díszbe lelkedet
várva várt öröm-ünnepen,
ne feledd vidámságodat
viselni  kedden, pénteken.

A szerző úgy gondolja, „ünnepkor az az ember válik boldogabbá, aki a hétköznapokon is teszi a dolgát, amit a sors rámért. Ha helytállt, ha megtette, amit a sors követelt tőle, akkor szívből tud ünnepelni. A fontos az, hogy mindig akarjuk a jót, mindig arra törekedjünk, hogy jobbá váljunk.”

Karácsony éjjelén

Templom a hegytetőn,
tornya már az égben,
kapuja a földön,
ember közelében.
Karácsony éjjelén,
szelíd hóhullásban
falu népe indul
kendőben, kabátban.
Mélyből a magasba
vágyik minden ember,
sorsát összekötni
égi üzenettel.
Konyhából, udvarról
hívó harangszóra,
kézen fogva jutnak
egyre magasabbra.
Lépcsőkön, ösvényen
érnek a templomba,
ma van Jézus Urunk
születése napja.
Mögöttük lépdelnek
óvakodó őzek,
énekszót hallani
tárt ajtóig mennek.
Megkondul a harang,
égnek zengő hangja,
ember, állat, hegy, völgy
áhítattal hallja.