Vannak, akik nagyon szeretnek a természetben lenni, míg mások kevésbé. Mindenki mást vesz észre az elénk táruló természeti szépségekből. Vannak, akik egy gyermek naivságával képesek rácsodálkozni egy aprócska bogárra is, míg mások inkább a négy fal között érzik igazán komfortosan magukat. Vajdainé Mikó Judit az előbbiek táborát erősíti: hagyja, hogy körbeölelje őt a teremtett világ, boldog rácsodálkozással tekint minden elé táruló természeti szépségre, legyen szó tájakról, növényekről vagy állatokról. Tehetségének és kreativitásának köszönhetően pedig nemcsak az emlékezetében és a szívében őrzi meg a természet ajándékait, hanem vászonra is visz egy-egy lélekemelő pillanatot megőrizve saját maga és mások számára.
Munkáit a Teremtett világ – teremtő színek című könyvében tekinthetjük át. A könyv érdekessége, hogy az író-alkotó egy-egy őt elbűvölő, alkotásra inspiráló természeti szépség kapcsán nemcsak a paletta színeiből merítkezik. Bibliából vett idézeteket is kapcsol képeihez, rávilágítva ezzel is arra, hogy mindezt Teremtőnknek köszönhetjük. Emellett versek, zsoltárok és fohászok is a teremtett világ szépségét erősítik az olvasóban.
A természetben pedig sohasem unatkozhatunk, mindig tartogat számunkra valamilyen szépséget, elég ha csak a napszakok, évszakok váltakozását tekintjük. Akár egy szép reggelnek is örülhetünk, úgy, ahogy a szerző is teszi: egy bögre ital és egy teasütemény társaságában, közben Pio atya Szűzanyához szóló reggeli imáját olvasva:
Ó Mária, a megtestesült Igének Szülője,
És a mi legédesebb Anyánk!
Itt vagyunk lábaid előtt,
Mialatt felvirrad egy új nap,
Egy új nagy ajándéka Istennek.
Kezeidbe és szívedbe helyezzük egész valónkat,
Bennünk minden a Tied legyen:
Értelmünk és akaratunk, testünk és lelkünk.
Alakíts bennünk anyai szereteteddel egy új életet,
A Te Jézusod életét.
Ó Mennyek Királynője,
A legkisebb értékű cselekedeteinket is
Támogasd a Te anyai sugallataiddal,
Add, hogy a szent és szeplőtelen áldozatnál
Minden és mindegyik tiszta,
És Istennek tetsző legyen!
Ó Jóságos Anya, tégy minket szentekké,
Amint ezt tőlünk Jézus elvárja,
És a Te Szíved vágyakozva folytonosan kéri!
Ámen.
A teremtés édes éneke arra hív, hogy gyakoroljuk az ökológiai lelkiséget, amely odafigyel a természetben Isten jelenlétére. meghívás ez arra, hogy lelkiségünket arra a „szeretetteli tudatra alapozzuk, hogy nem a többi teremtménytől elkülönítve létezünk, hanem gyönyörű, egyetemes közösséget alkotunk a világ többi élőlényével.”
Ez a felismerés különösen Krisztus tanítványai számra erősíti meg annak tudatát, „hogy minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett” (Jn 1,3). A teremtett világ védelmének szentelt idő során imádkozzunk a teremtés nagy katedrálisában, élvezve az Istent dicsőítő számtalan teremtmény „csodálatos kozmikus kórusát” – olvashatjuk Ferenc pápának a Teremtés ünnepére írt üzenetében.
