Székely János megyéspüspök lelkigyakorlatos elmélkedéseit tartalmazza az „Én vagyok az út” című kötete, amelynek témái között útmutatót találhatnak középkorúak, idősek, fiatalok, házasság, gyermekvállalás előtt állók, de papok és szerzetesek is, egyszóval minden Istent megtalálni, megismerni vágyó ember. Hívás, szegénység, tisztaság, engedelmesség, házasság, gyermeknevelés – néhány a számos érdekes téma közül, amelyek talán minden istenkereső ember számára érdekesek lehetnek.

„A lelkigyakorlat arra való, hogy megálljunk, bevárjuk a lelkünket, leereszkedjünk a mélybe, visszataláljunk a forrásainkhoz. Kívánom, hogy ezek az elmélkedések segítsenek az Istennel való kegyelmi találkozásban, a felebaráti szeretet nagylelkűbb megélésében és az evangélium bátor és hiteles továbbadásában”

– írja  a kötet ajánlásában püspök atya.

A kötet első elmélkedése az Istenhez vezető út kezdetéről szól. A téma bevezetőjeként Reményik Sándor És a szívem is elhagyott engem című versét olvashatjuk el.

“Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb büntetés.
S a legnagyobb nyomorúság is ez:
Elhagyott engem az én szívem is.
Ülök a puszta-homok közepén,
Csügged nehéz fejem.
Ülök, akár a kő,
Lomha, kietlen kő-mozdulatokkal
Tapogatom magam.
Vad-idegenül kutat a kezem
A hely körül,
Hol a szívemnek lenni kellene.
Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Őszökkel, tavaszokkal,
Bűnökkel, bajokkal,
Vándormadarakkal.
Nem tudom, kivel, nem tudom, mivel,
Nem tudom, hogyan,
Micsoda percekkel, órákkal, tolvajokkal
Illant el, szökött el, tűnt el, párolgott el,
Hagyott el engem az én szívem is.”

(Részlet)

„Az út elején valami olyasmi áll, amit így is nevezhetnénk, hogy megrendülés… Megrendült ember az, aki nem tudja a következő lépését úgy megtenni, ahogy eltervezte. Valami kibillenti a hétköznapi kerékvágásból… A mai ember nehezen tud megrendülni”

– véli Székely püspök atya, s hozzáteszi, lehet ez amiatt, hogy felszínesen, rohanásban, zűrzavarban élünk.

A mai életet leginkább egy vásárhoz lehet hasonlítani, amelyben az emberek reklámozzák, majd eladják magukat.

„Csak a csomagolás számít. Hogy belül mi van, az senkit nem érdekel, néha talán már minket sem. Belül néha egyre fájdalmasabb üresség van… Van néha, hogy az életünk eljut egy olyan pontra, ahonnan talán nincs visszatérés. Elindulunk rossz lejtőkön lefelé. A magunk erejéből egy ilyen lejtőn nem tudunk megállni. Gyökössy Endre mondta, hogy a lejtőn megállni nem lehet, csak letérdelni. Az ember egy idő után vagy leborul, vagy kiborul.”

Püspök atya istenkeresésről szóló, témához illeszkedő történetekkel tarkított elmélkedést olyan kérdésekkel zárja le, amelyeket érdemes feltennünk magunknak, amikor időt szakítunk az elcsendesedésre:

„Van-e mélysége az életemnek, vagy felszínesen élek? Meg tudom-e hallani az Isten hangját? Megcsendül-e számomra a csend? Ha nem, akkor mi lehet ennek az oka? Tudok-e őszintén szembenézni életem sötétebbik oldalaival is?”

Az istenkeresés kérdésköre mellett olyan lelkigyakorlatos témákkal várja olvasóját a kiadvány, mint: hit, Isten imádása, az Ige testté lett, az örömhír, a házasság, a gyermek-áldás, a hívás, krízisek, bűnbánat és küldetés, de a Szombathelyi Egyházmegye neves szülöttéről, Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóról is olvashatunk püspök atya tollából. A kiadványt keresztúti elmélkedések zárják.