Maria Faustyna Kowalska nővér a keresztségben a Helena, a rendben a beöltözés alkalmával a Maria Faustyna nevet kapta. Teológusok véleménye szerint Szent Fausztina az Egyház legjelentősebb misztikusai közé tartozik. Naplója a különböző fordítások jóvoltából szélesedő körben válik egyre ismertebbé a világon. II. János Pál pápa 1993. április 18-án, húsvét második vasárnapján avatta boldoggá őt, az Irgalmasság Anyja Nővérei Kongregációjának tagját. A Szentatya többek között így méltatta az új boldog érdemeit és küldetését:

„Köszöntelek téged, Fausztina nővér. Mától az Egyház boldognak hisz téged, különösképpen is lengyel és litván földön. Ó, Fausztina, mennyire csodálatraméltó volt a te utad! Vajon lehet nem gondolni arra, hogy éppen téged – a mazowiecki lengyel nép szegény és egyszerű leányát – választott ki Krisztus, hogy eszükbe juttassa az embereknek az Isten Irgalmasságának nagy titkát… Ez a titok prófétai kiáltássá lett a világhoz, Európához.”

A hivatás hangja már hétéves korában megszólal lelkében, de szülei nem akarják, hogy kolostorba lépjen. Ebben a helyzetben Helén megpróbálta elnyomni magában az Isten hívó szavát. Az egyik látomásában megjelenő szenvedő Krisztus szemrehányó szavai azonban arra kényszerítették, hogy helyet keressen magának egy kolostorban. Több kolostor kapuján is bekopogott, de sehová sem vették fel.

1925. augusztus 1-én lépte át az Irgalmasság Anyjáról nevezett kongregáció küszöbét Varsóban a Zytnia utcában. Naplójában írja:

„Az volt a benyomásom, mintha a paradicsomi életbe léptem volna be. Szívem egyetlen hálaima volt.” Néhány hét múlva erős kísértést érzett, hogy egy másik kongregációba lépjen, ahol több ideje maradna az imára. Ekkor megjelent előtte Krisztus sebekkel borítva, és így szólt: „Te okozol nekem ekkora fájdalmat, ha kilépsz ebből a rendből. Ide hívtalak, nem máshová, és sok kegyelmet készítettem számodra.”

A rendben Fausztina Mária nővér nevet kapta. Újoncidejét Krakkóban töltötte és itt tette le első, majd öt évvel később örök fogadalmát – a tisztaságra, a szegénységre és az engedelmességre. A kongregáció több házában is dolgozott, legtovább Krakkóban, Plockban és Vilniusban, ahol szakács, kertész és portás munkakörben tevékenykedett.

Kívülről semmi sem árulta el rendkívül gazdag misztikus életét. Buzgón teljesítette kötelességeit, hűségesen követte rendje szabályait, áhítatos, hallgatag volt, de derűs, tele jóindulatú és önzetlen felebaráti szeretettel. Egész életében következetesen törekedett az Istennel való mind bensőségesebb egyesülésre, és igyekezett áldozatosan együttműködni Jézussal a lelkek megmentése ügyében:

„Jézusom, te tudod, hogy egészen fiatal éveimtől kezdve nagy szent akartam lenni, azaz oly bensőségesen akartalak szeretni, ahogy eddig egy lélek sem szeretett Téged.”

Naplója feltárja lelki élete mélységeit. Az olvasó megismerkedhet lelkének Istennel való mély egyesülésével, erőfeszítéseivel, harcaival a keresztény tökéletességre vezető úton. Isten gazdagon megajándékozta kegyelmekkel: a kontempláció adományával, az Isteni Irgalmasság titkának mélységes megismerésével, látomásokkal, kinyilatkoztatásokkal, rejtett stigmákkal, a prófétálás adományával, az emberi lelkekben való olvasás tudományával és a ritkán előforduló misztikus eljegyzés rendkívüli kegyelmével. Ilyen gazdag adományok mellett mégis azt írja:

„Sem a kegyelmek, sem a sugallatok, sem az elragadtatások, sem a sok adomány nem teszik a lelket tökéletessé, csak a lelkemnek benső egyesülése Istennel. Szentségem és tökéletességem akaratomnak az Isten akaratával való szoros egyesülésén alapszik.”

A szigorú életmód és a kimerítő böjtök annyira legyengítették szervezetét, hogy már a posztulátus alatt el kellett küldeni a Varsó melletti Skolimówba, hogy javítsanak egészségi állapotán. Első novíciátusi éve után átélte az ún. „sötét éjszaka” rendkívül fájdalmas misztikus tapasztalatait, ezt követően a küldetéséből adódó sok megalázó szenvedést és lelki gyötrelmet kellett elviselnie. Fausztina nővér felajánlotta életét a bűnösökért, a lelkek megmentéséért, emiatt is különböző szenvedések érték.

1938. október 5-én halt meg alig harminchárom évesen, melyből tizenhárom évet töltött a rendben. Testét Krakkó-Lagiewnikiben, a kolostori temető sírboltjában helyezték örök nyugalomra, amely 1966-ban a boldoggá avatás információs pere folyamán átkerült a kápolnába.

A 620 oldalas a könyv mellé ajándékba adjuk Katona István püspök atya: Az isteni irgalmasság című, keménytáblás, 288 oldalas, végig színes fényképeket tartalmazó albumot.