Sienai Szent Katalin napja alkalmat ad arra, hogy újra felfedezzük egy kivételes nő életét és lelkiségét. Az Agapé Kiadó gondozásában 2024-ben megjelent kötet – Sienai Szent Katalin, Emilia Granzotto tollából – nem csupán életrajz, hanem élő találkozás egy olyan személlyel, aki korának sötétségében is világosságként ragyogott.
Ahogyan a könyv előszavában Guy Bedouelle OP fogalmaz, a szerző, Emilia Granzotto Bolognában született, modern irodalmat tanult, majd újságíróként dolgozott több neves lapnál (Il Tempo, L’Espresso, Panorama). Pályafutása során olyan történelmi alakokat szólaltatott meg, mint Eisenhower, Churchill vagy Molotov. Élete későbbi szakaszában fordult a vallási témák felé – és ez a tapasztalat, történelmi érzékenység különleges mélységet ad Katalin életének bemutatásához.
Katalin élete tanúság arról, hogy az igazi bölcsesség nem pusztán tanulmányokból fakad. Ahogy a könyv is érzékletesen bemutatja: egy olyan korban, amelyet háborúk, erőszak és a pestis pusztítása jellemzett, az ő belső világossága és Isten iránti szenvedélye különösen erőteljesen ragyogott.
„Katalin rövid, de intenzív élete a folyamatos, megújuló, felemelő vágyakozásról szólt, hogy mindig és mindenben megfeleljen Isten akaratának. Ezért mondott le minden földi jóról, öltötte magára a bűnbánat fekete ruháját, és tette magát „Isten szolgáinak szolgálójává”, ahogyan ő fogalmazott.”
1347. március 25-én, virágvasárnap született Sienában, egy többgyermekes családban. Ő volt a huszonnegyedik! a sorban. Már fiatalon különleges lelki érzékenység jellemezte. Szüzességi fogadalmáról így írnak:
„Kezdte megérteni – nem mástól, hanem a tanító Szentlélektől –, hogy testének és lelkének teljes tisztaságát Teremtője számára kell megőriznie, ezért minden erejével a szűzi tisztaság felé fordult.”
Katalin nem járt iskolába, és sokáig írni sem tudott. Mégis több mint 370 levelet hagyott hátra, amelyek a keresztény lelkiség kiemelkedő dokumentumai. Leveleit diktálta, és mindegyik ugyanazzal a megszólítással kezdődött:
„Én, Katalin, Jézus Krisztus szolgáinak szolgálója és rabszolgája, írok neked/nektek az Ő drága vérében.”
És ugyanazzal a zárással fejeződött be:
„Maradj/Maradjatok meg Isten szent és édes szeretetében! Édes Jézus! Jézusom, Szerelmem!”
E levelek nemcsak személyes buzdítások: politikai kérdésektől az egyház megújulásán át a lélek üdvösségéig számos témát érintenek. Katalin még pápáknak is írt, és jelentős szerepet játszott abban, hogy a pápaság visszatérjen Avignonból Rómába – ami jól mutatja, milyen hatással volt kora történelmére.
Harmincéves kora körül különös fordulat történt:
„Így, álmomban, egyszer csak írni kezdtem.”
Ettől kezdve maga is képes lett lejegyezni gondolatait – amit kortársai is kegyelmi ajándékként értelmeztek.
Katalin körül hamarosan egy sokszínű közösség alakult ki. Nemcsak szerzetesek, hanem világiak, különböző társadalmi rétegek képviselői is követték őt. Ez a „család” jól mutatja, hogy üzenete mindenkihez szólt.
Élete végül 1380. április 29-én ért véget Rómában – mindössze 33 évesen. Rövid élete azonban máig ható örökséget hagyott maga után.
Emilia Granzotto műve nemcsak történelmi életrajz. Érzékenyen mutatja be, hogyan bontakozik ki egy kivételes karizma egy zaklatott korban, és hogyan válhat egy egyszerű ember az egyház egyik legnagyobb tanítójává.
Ez a könyv segít megérteni, hogy a hit, a bátorság és az Isten iránti radikális szeretet hogyan formálhat történelmet – és személyes életet egyaránt.
