Varázslatos utazásra hívja az olvasót a Mesesziget című könyv, amelynek 33 története mind-mind a Mennyei Atya jóságát, a hit és a szeretet megtartó erejét, a valódi öröm forrását, az önmagunkon, saját személyes vágyainkon túlmutató boldogság mibenlétét hivatottak hirdetni.
E csodás felnőtteknek és fiataloknak szóló könyv szerzője Puvák Tarzíciusz erdélyi származású kármelita szerzetes, aki jelenleg az olaszországi Bari kármelita közösségében él, a plébániai munkában vesz részt, de lelkipásztorként szolgált a budapesti, győri és keszthelyi kármelita templomban, majd újabb két évig továbbtanult a Teresianumban. Noviciátusát Grazban töltötte, teológiai tanulmányait Budapesten, a Piarista Hittudományi Főiskolán, majd Rómában, a Teresianumban végezte.
Történetei között találunk népmesei motívumokat, példázat jellegű történeteket, számos mese végén pedig a témához kapcsolódó bibliai idézeteket is. A szerző nem oktatja az olvasót, nem von le tanulságot. Mindezt ránk hagyja – ki-ki az adott érzelmi és életállapota függvényében teheti meg mindezt. Történetének pozitív hősei keresik az igaz utat, igyekeznek a fény felé fordítani arcukat, szeretni és szeretve lenni.
A dió című mese két kis főhőse egy gyermek és egy diófa, amelyet a gyermek születésének örömére ültettek még ugyanazon a napon. A közös születésük kapcsán örök barátság köttetett közöttük. Szeretik egymást a maguk módján, úgy, ahogy tőlük telik.
„Kora tavasz volt. Sok idő telt már el azóta, hogy először találkoztak. A diófa számításai szerint pontosan négy éve már annak, hogy barátságuk elkezdődött. Ezt a nagy eseményt meg kell ünnepelni! De hogyan? Mivel tudná meglepni kis barátját? Ezen tépelődött már jó ideje, s nem jutott semmi jó ötlet az eszébe. Igaz, a lehetőségei eléggé korlátozottak voltak, hiszen keze nem volt, s gyökerei is egy helyhez kötötték, moccanni sem tudott.”
A kis diófa végül tudtán kívül találta meg a legszebb ajándékot, amit csak adhatott barátjának. Önmagát, kevéske, ám annál ízletesebb termését ajándékozta oda.
A kisfiú elérzékenyült a csodás ajándék láttán, a szeme megtelt örömkönnyekkel.
„Amikor az egyiket felnyitotta és megízlelte… ó, egészen más volt, mint a többi közönséges dió. Benne volt kedves barátjának, a diófának összes illata, szépsége, minden gondoskodása, szeretete, gyöngédsége, fájdalma és öröme. Az eddig megélt barátságuk összes íze megtalálható volt benne. Miközben ízlelgette, behunyta a szemét, s ekkor úgy tűnt neki, mintha szíve – egy pillanatra – eggyé válna a diófa szívével…”
Puvák Tarzíciusz atya léleksimogató történetei felnőttek és nagyobb gyerekek számára egyaránt értékes kikapcsolódási lehetőséget kínálnak. Ahogy a szerző fogalmaz, ezek a mesék azért születtek, hogy
„elmondhassunk egy-egy igazságot a Jóistenről, az emberről, a világról. Nem irodalmi alkotások, sokkal inkább mesés történetek köntösébe bújtatott példabeszédek gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Olvassák sok lelki haszonnal!”
