A házasság témakörében készített interjúkötetet Bíró László püspök atyával Karikó Éva újságíró, mentálhigiénés szakember, aki 2018 őszén kezdte el beszélgetését Bíró Lászlóval. A közös munkát püspök atya betegsége, valamint a járványhelyzet rövidebb-hosszabb időre meg-megszakította. Végül elkészült a kötet, mely az Osztatlan szívvel címet kapta. A szerző a bevezetőjében kitér arra, hogy mennyire maradandó élmény volt számára a közös munka kapcsán a főpásztor társaságában eltöltött idő. Mint mondja,
„felemelő, felszabadító élmény Bíró püspök atyát hallgatni, a közelében lenni, és beszélgetni vele. Egyszerűen jót tesz a jelenléte, a tisztánlátása. Őt hallgatva kisimulnak a ráncok az ember lelkén. Figyel. Egyszerre Felfelé, majd befelé néz, és közben a hozzá forduló lelkére is kíváncsi. Tud meghallgatni, nem csak csípőből tolja a jótanácsokat. Tapasztalatainak gazdag kincsesházából merítve szól, semmi máz, semmi hókuszpókusz. Egyszerűség, közvetlenség, kifogyhatatlan derű és józan, tiszta gondolatok. Az esetleg kemény igazság kimondása az irgalom meleg, puha köntösébe burkolva, ami segíti a továbbélést, a továbblépést.”
A könyvben Bíró László püspök atya beszél tapasztalatairól, hivatásáról, erőforrásairól, a boldog házasság sarokköveiről, de szól a fiatalokra, az új generációra váró és a családokat érő kihívásokról, a válásról, valamint az egyházat érintő krízisekről is. Bár jól ismeri, realistán látja az életet, az embert, a gyöngeségeket, az elbukásokat, és mégsem veszíti el az isteni iránytű útmutatását, másrészről tudja lépésről lépésre kísérni, támogatni az esendő embert a Krisztus felé vezető úton.
A mai társadalmi állapotokról így vélekedik a főpásztor:
„Látom az ember válságát, legfőképpen a transzcendencia hiányát. Ezek az értékek feledésbe merültek. Mindig azt gondoljuk, hogy újat kell kitalálni, pedig nem. Ne az újat keressük, hanem azt, hogy hogyan tudnánk visszatérni az örök értékekhez, a stabil pontokat megkeresni, és az új korszakban megvalósítani. Hiszek abban, hogy nem a család van válságban, hanem az ember és az emberi kapcsolatok.”
Bíró László püspök atya vallja, hogy a házasság Istentől való, örökéletű intézmény, hiszen ahogy ő fogalmaz,
„az Isten nem teremt selejtet. Nem arról van szó, hogy kitalálta a házasságot, és elrontotta, majd kitalál egy jobbat. Nekünk ezekben a nagyon viharos időkben kell felmutatnunk a család értékeit, amikor megváltozott a házasság bioetikai megközelítése, a társadalmi közeg, amelyben élnie kellene az életre szóló szövetségnek.”
Az interjúkötetben szó esik családegyházról, válásról, a mai házasságok nehézségeiről. Az egyik ezek közül az együtt töltött idő hiánya. Püspök atya a következőket írja az együtt töltött minőségi időről és az egymással való beszélgetésről és a csendről:
„A paraszti társadalomban spontán adódott idő a házastársi beszélgetésre, mert volt egy csomó természetes csendjük, óhatatlanul volt idejük az imádságra, az elcsendesedésre, a szemlélődésre. Míg együtt kidöcögtek a földre, egymás mellett kapáltak, amikor kiverte őket az eső a sorból, akkor is beszélgethettek egymással. Rengeteg üresjárat volt, hogy két ember találkozzon egymással a dialógusban, a kettős beszélgetésben, hogy feltörjék kölcsönösen egymás bezártságát, lezártságát anélkül, hogy ezt tudatosították volna magukban. Ott volt az este is, mert villany se volt, és hogy ne unatkozzanak, beszélgettek egymással. Ez az üresjárat ma már nem adódik spontán. Ha együtt lehetnének is, a képernyő által előttünk a világ, és a társ a mindennapos nyűgjeivel nem olyan izgalmas, mint a külvilág.”
A válságba került házasságra és krízishelyzetre vonatkozóan is tud pozitív megerősítést adni a főpásztor, aki úgy véli, hogy
„mikor egy krízis keletkezik, nem kell kétségbe esni. Az ilyen alkalmak arra jók, hogy újrakezdjünk. A kályhától kell újra indulni. Ha nagyon távol kerültél tőle, nehezen hordozzátok egymás közelségét, nem azon kell gondolkodni, hogy váljunk, vagy ne váljunk, hanem az eredeti döntéshez kell visszatérni. Újrakezdeni jobb, mint újat kezdeni. Ha a házasság válságba kerül, elő kell venni a fényképalbumot. Sötétben nem lehetett fényképezni, akkor fény volt köztetek. A gödörnél mélyebbre már nem lehet esni, csak kimászni belőle. Elkötelezett embernek a válság sansz az újrakezdéshez.”
