Számos gyönyörű istenes vagy Istent kereső vers született már és születik ma is legnagyobb magyar költőink és külföldi szerzők tollából egyaránt. Bizonyára mindenkinek van magyar és külföldi kedvence. Talán mindannyian fel tudnánk állítani egy sorrendet, össze tudnánk állítani a hozzánk leginkább közel álló művek listáját. Csak ennyi az egész címmel megjelent egy CD, amelyen dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök 21 istenes verset szaval el, miközben megnyugtató, halk zene szól a háttérben. Magyar és külföldi szerzők művét egyaránt meghallgathatjuk a főpásztor előadásában.

A Keresztúton című versben a szerző, Szent-Gály Kata Jézus Krisztus nevében azt kérdezi olvasójától, hogy tudna-e fájdalmat, szenvedést őszinte szívvel örömmel felvállalva az ő helyében lenni? Húsvét közeledtével különösen is aktuális a vers mondanivalója.

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…?
Reszketni, remegni az Olajfa-kertben…?
Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel…?
Szemben a Halállal, szemben a közönnyel…?
Adnád-e kezedet szorító kötélnek…?
Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek…?
Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben…?
Az ostorozásnál eltakarnál engem…?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek…?
Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet…?
Roskadva, remegve, föl, egész a célig…?
Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik…?
Tudod-e karodat szélesre kitárni…?
Az egész világért áldozattá válni…?
És tudsz-e pihenni úgy a kereszten,
hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem…?
Tudsz-e mellém hágni…? A helyembe lépni…?
Magadat feledve életemet élni…?
Egészen eltűnni, elmerülni bennem…?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…?

Kalkuttai Szent Teréz anya Ha terhed túl nehéz kezdetű imádságát is meghallgathatjuk püspök atya előadásában. Az összetartást, a példamutatást juttatják eszünkbe Teréz anya gondolatai. Milyen fontos, hogy jó példát mutassunk embertársainknak, még akkor is, amikor igazán nehezünkre esik mindez nekünk magunknak is. Mégis helyesen kell cselekednünk, hiszen embertársaink, testvéreink a mi példamutatásunk láttán kapnak erőre.

Ha terhed túl nehéz, gondolj másokra!
Ha te meggyöngülsz, ők abbahagyják,
ha te leülsz, ők lefekszenek,
ha te kételkedsz, ők kétségbeesnek,
ha te kritizálsz, ők rombolnak.
Ha te az élen lépkedsz, ők meg fognak előzni,
ha te felajánlod a kezed, ők a bőrüket adják.
És ha te imádkozol, akkor ők szentek lesznek.

Székely János egy ismeretlen, angol katona versét, imádságát is elmondja, aki a harcmezőn találkozott először, igazán Istennel, s lett hívő. A címe: Találkoztam Istennel.

Idehallgass Isten!
Nem volt módom eddig találkozni Véled,
de most szeretném, ha üdvözölhetnélek.
Tudod, Isten, nekem azt mondták, hogy nem vagy.
Hirdetik, mesélik, én meg bolond, el is hittem nékik.
Az éjjel egy gránátvágta fedezékből az egedet néztem.
Ott jöttem rá, Isten, hogy hazudtak nékem.
Ha figyeltem volna arra, amit alkottál, –
s mit világnak hívnak –
rájöhettem volna régen, hogy csak bolondítanak.
Nem tudom Isten, kezet fogsz-e velem, –
de akármit teszek
biztos vagyok benne, hogy Te megértesz.
Különös és furcsa, az kellett,
hogy íme e pokolba essek,
hogy a Te arcoddal megismerkedhessek.
Sok mondanivalóm ezek után nincsen,
csak még annyit, Isten, –
örülök, hogy mi ketten találkoztunk itten.
Támadunk ma éjjel, csak a jelre várunk
s jöhet minden percben,
nem félek, mert tudom, itt vagy a közelben.
Itt a jel!… Hát Istenem mennem kell.
Bocsáss meg, látod, intenek.
Csak még annyit, én biz’ megszerettelek.
Rettenetes harc lesz – megeshetik minden,
én is meghalhatok,
s reggel a Te Házad előtt felbukkanok.
Noha mi nem voltunk meleg barátságban,
megkérnélek mégis,…
várnál az ajtóban?… hátha jövök én is.
Könnyezem. No, nézd csak!
Good bye Isten! Különös, mit érzek –
mióta ismerlek – meghalni sem félek.

Végezetül Reményik Sándor A szőnyeg visszája című verséből néhány sor megerősítésképpen arról, hogy földi létünk során időnként fel-felvillanhat előttünk a mennyország szépsége, amelyből erőt meríthetünk.

„A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha – legszebb perceinkben –
A színéből is – valamit.”

A CD tartalma:

1. Reményik Sándor: A szőnyeg visszája

2. Puszta Sándor: A tékozló fiú

3. Dsida Jenő: Amundsen kortársa

4. Mécs László: A királyfi három bánata

5. Sík Sándor: A keresztút – XIII. stáció

6. Wass Albert: Üzenet haza

7. Rabindranath Tagore: Áldás

8. Reményik Sándor: És a szívem is elhagyott engem

9. Ismeretlen katona imája

10. Túrmezei Erzsébet: Amikor nincs tovább

11. Calcuttai Teréz anya: Ha terhed túl nehéz

12. Móré Balázs: Egyre csendesebben

13. Szent-Gály Kata: Keresztúton

14. Illyés Gyula: Feltámadás

15. Békés Gellért: Uram, parancsold

16. Gulyás Pál: Az Evangélium elé

17. Pósa Lajos: Áldja meg az Isten

18. Ismeretlen szerző: Mindig csak adni

19. Váci Mihály: Szelíden mint a szél

20. Sárközi György: Homlokom fehér csillag

21. Mécs László: Csak ennyi az egész