Február 18-án, hamvazószerdán kezdetét veszi a negyvennapos nagyböjt – az az időszak, amikor a keresztény ember tudatosan készül Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére. A homlokunkra hintett hamu az elmúlásra emlékeztet: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” – vagy a másik felszólítás szerint: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!” A hamu a bűnbánat és a megtérés jele, ugyanakkor annak tudatosítása is, hogy életünk törékeny és Istenre utalt.
A negyvennapos böjt a 4. századra vált általánossá a keresztény világban. Ma az egyház enyhített a szabályokon, de hamvazószerdán és nagypénteken szigorú böjtöt ír elő, a nagyböjti péntekeken pedig húsmentességet kér a hívektől. A liturgikus szín ilyenkor a lila, elmarad az alleluja, a templomot nem díszíti virág – minden a csendesebb befelé figyelést szolgálja. A keresztúti ájtatosság pedig segít végigkísérni Krisztust a kereszthalál felé vezető úton.
Ebben az időszakban különösen időszerű kézbe venni Böjt – Test és lélek imája című könyvet. Anselm Grün bencés szerzetes nem pusztán egyházi előírásokról ír, hanem a böjt mélyebb, egzisztenciális és lelki dimenzióiról. Szavai szerint a böjt
„…meggyógyítja az ember testét és lelkét, elvezet a belső szabadsághoz, s út az önmegvalósításhoz és a belső boldogsághoz is.”
A böjt tehát nem öncélú lemondás, hanem út – szabadságra, világosságra, örömre.
Grün hangsúlyozza, hogy a böjt nem csupán testi gyakorlat:
„A böjt kiűzi a gonosz szellemeket, elhessegeti a helytelen gondolatokat, és nagyobb világosságot ajándékoz a szellemnek.”
„A test a böjtölés által a Szentlélek templomává lesz.”
A szerző különösen érzékenyen ír a képmutatás veszélyéről is. A böjt nem lehet szerepjáték, nem lehet vallásos színjáték:
„Ne változtasd el tehát arcodat: olyannak mutatkozz, amilyen vagy, ne pedig komornak és mogorvának, csak hogy aszkéta hírébe kerülj! Az olyan jó cselekedet, amit az ember kikürtöltet, nem használ semmit…”
E gondolat különösen aktuális egy olyan korban, amikor még a lemondás is könnyen önreklámmá válhat. Grün szerint a böjt valódiságának próbája egyszerű és kegyetlenül őszinte:
„Annak próbája, hogy helyesen böjtölök-e, az, hogyan bánok másokkal, s főleg hogyan beszélek másokról.”
A könyv egyik legszebb felismerése, hogy a böjt és az imádság elválaszthatatlan egymástól:
„…mindig is úgy értelmezték az imádságot, mint testtel és lélekkel való imádkozást.”
Ezt a gondolatot visszhangozza Clairvaux-i Szent Bernát is:
„A böjt bizodalmat ad az imádságnak, és izzóvá teszi… Az imádság megkapja a böjtöléshez szükséges erőt s a böjt az imádsághoz szükséges kegyelmet.”
A böjt során az ember megtapasztalja saját sérültségét – az éhséget, a gyengeséget, a hiányt. De ha nem riad vissza ettől, akkor eljuthat a mélyebb felismeréshez:
„…a böjt megszabadítja az ösztönök uralmától, szellemibbé és éberebbé teszi, s megnyitja őt Isten valósága és az Istenben való új élet számára, amely Krisztus föltámadásával már most elkezdődött és jelenvaló számunkra.”
Ez a könyv nem pusztán a nagyböjt idejére szóló olvasmány. Inkább egy belső útra hív – arra, hogy merjünk szembenézni saját hiányainkkal, vágyainkkal, kötődéseinkkel. Hogy a lemondásban ne veszteséget, hanem lehetőséget lássunk. Hogy a „porból” való emlékezés ne csupán az elmúlásra, hanem az újjászületés ígéretére is emlékeztessen.
Hamvazószerdán, amikor a homlokunkra hull a hamu, talán érdemes e könyv gondolatait is magunkkal vinni: a böjt nem beszűkít, hanem kitágít. Nem megfoszt, hanem szabaddá tesz. És ha jól éljük meg, valóban test és lélek imájává válhat.
Kínálatunkban további, böjti időszakhoz kapcsolódó kiadványokat is talál, amelyek szintén méltó és lélekemelő kísérői lehetnek a nagyböjt csendes, elmélyülésre hívó heteinek:
- Böjt+
- Böjtöljetek szívből
- Lélekkalauz nagyböjt minden napjára
- Könyvecske a böjtről
- Húsvétváró – Nagyböjti verses családi naptár
