Csender Levente öt héten át volt útitársa Böjte Csaba atyának mindennapi teendői során. Miközben Csaba testvér tette a dolgát, végezte a rábízott feladatokat, jutott idő sok-sok beszélgetésre, amelyekből aztán megszületett ez a szívet melengető kiadvány. A könyv minden egyes lapjáról és minden egyes gondolatából sugárzik a pozitivitás, a tenni akarás, az életerő, amelynek középpontjában mindig a Jóisten teremtő és megtartó ereje áll. Böjte Csaba atya füveskönyvét többek között esti elalvás előtti olvasgatáshoz ajánlja leginkább, mivel annyi érdekes, napjainkat, életünket érintő kérdéshez szól hozzá, s fejtegeti azokat rendkívül gondolatgazdagon, hogy egy alkalommal szinte lehetetlen mindent befogadni.
Mit is tartalmaz ez a füveskönyv? Szándékunk szerint gyógyító gondolatokat, melyek segítenek élni, fénnyel töltik meg a lelket, megvilágítják az elmét, felemelik a tekintetet a földről az égre. Törekvés a test, szellem és lélek harmóniájának megtalálásához. Konkrét lépések a belső egyensúly, a boldogság felé – jellemzi Csaba testvér füveskönyvét a szerző.
Már a könyv elkészültének körülményei is érdekesek voltak, hiszen nem egy szokásos interjúról beszélünk, ahol a felek fotelből beszélgetnek egymással.
„Úton voltunk, mint ahogy úton vagyunk az életünkben is. Csaba testvér nem áll meg, teszi a dolgát mindennap. Vele nem lehet csak úgy leülni beszélgetni, vele menni kell. Fel kell venni a tempóját, ahogy ő él, mert ő is úgy él, hogy útközben tervez, tárgyal, csatateret vásárol, várat tataroz, épített örökséget ment, gyerekeket fogad be, lelkeket ápol, új nevelőket próbál ki, beszélget a gyerekeivel, teszi, amit tennie kell, jövőt épít. Az állandóságot az úton levésben az öt hét alatt a mindennapi szentmise jelentette… A Jóisten mindenhol ott van, bárhol meg lehet állni egy órára. A világjárvány kezdete óta mindennap misézik, és ez a világhálón is nézhető… Neki ez volt a válasza a járványra.”
A füveskönyv nagy fejezetei – amelyek aztán számtalan izgalmas kisebb témát fejtenek ki alaposan – gondolatok a szeretetről, Istenről, emberről, a teremtett világról és a nevelésről. A nevelés kapcsán kibontakozik előttünk napjaink egyik égető problémája, a külsőségek, bálványok hajszolása is.
„Döbbenetes, de a számtalan reklám, a média irányításával az emberek saját magukat szolgáltatják ki a hullámzó vágyaiknak, és gondolkodás nélkül odadobják testüket, lelküket a háborgó indulataiknak, szép köntösben megjelenő bűnös ösztöneiknek… Hány embernek a legfőbb iránytűje az életben a maga pillanatnyi kényelme, hangulata, vágya, a meggondolás nélkül szabadon engedett állati ösztöne? Pedig biztos érzed magadban, hogy a tisztaságra, fényre szomjas lelked sokkal mélyebben van, mint mindaz, amit vágyaid, ösztöneid, félelmeid nap mint nap a füledbe duruzsolnak. A szabadságod fokmérője pont az, hogy különbséget tudsz tenni a téged építő, életedet, családodat, közösségedet erősítő, előrevivő vágyak, álmok, és a testedet, szellemedet, lelkedet összezavaró, mindent felmorzsoló kósza indulatok vagy a téged céltudatosan támadó kísértések között. Ezért mondom újból és újból minden elmélkedésben, hogy vedd saját kezedbe sorsodat, és kemény tanulással, edzéssel készülj fel az előtted álló vizsgákra…
A neveléssel kapcsolatban Böjte Csaba a bokszról is szót ejt. Mégpedig amiatt, hogy nyári táboraikban minden évben bokszedző irányításával lehet kipróbálni, elsajátítani ezt a küzdősportot. Csaba atya nem elsősorban a fizikai önvédelem, sokkal inkább a lelki önvédelem, küzdőképesség kiváló eszközének tartja a bokszot.
„A bokszot támogatom, mert úgy gondolom, hogy az ökölvívás hamar ráébreszti az embert a saját korlátaira, arra, hogy szükségünk van mesterre, irányító edzőre, szabályokra, keretekre, mert másképpen alulmaradunk, és fájdalmas, ha az ellenfél ott, mindenki előtt orrba vág. Az életért küzdeni kell, a négy kötél között az a bajnok, aki erőben, önuralomban, felkészülésben, de alázatban, kitartásban, egyszóval sok-sok erényben jobb, mint a társa… Fegyelem, kemény munka, összeszedettség, lélekjelenlét, hűvös ész, jól kidolgozott stratégia, bátran kivitelezett taktika, a fájdalmak elviselése, kitartás, testi-lelki életerő tesz téged bajnokká. Ezek mind olyan erények, jó tulajdonságok, melyeknek megszerzésére, begyakorlására a gyermekeinknek szükségük van, akkor is, ha hátralevő életükben soha többé nem fognak bokszolni.”
A szerző nem titkolja, számára is rendkívül tanulságos és léleképítő út volt a Csaba testvérrel töltött öt hét, amelynek minden napjára jó szívvel emlékszik vissza.
„Megtiszteltetés volt számunkra, hogy közel engedett magához, hogy barátságába fogadott… Szinte hihetetlen, hogy ilyen tempó mellett mennyi mindenre és mennyi mindenkire van minőségi ideje. Jó volt látni korunk szentjét mint hétköznapi embert habitus nélkül, sétálni vele, beszélgetni, s közben találgatni, hogy mi az, ami őt a hétköznapi ember fölé emeli. Azt hiszem, nincsenek titkok. Egy önazonos ember, aki azért van ezen a földi világon, hogy az evangéliumot hirdesse. Az egyenesség, a tisztaság, a tűz, az, hogy tudja, nincs máskor, csak az itt és a most van, a feladatot akkor kell megoldani, amikor jön.”
