Nagy szeretettel ajánljuk “Mindenki érte él” – Beszélgetés Székely János püspökkel című kiadványunkat, melyről a szerző, Dobszay János a következő gondolatokat osztotta meg a Szombathelyi Egyházmegye havilapjának januári számában

Épp negyven éve, 1978-ban ismertem meg Székely Jánost. Egy – nem hivatalos szervezésben zajló – nyári táborba készültünk a Balaton-felvidékre. Bár egyikünk sem volt cserkész (sőt a cserkészet, mint olyan eleve tiltott gyümölcs volt), afféle cserkész-táborra hasonlító megmozdulásra készültünk. Nomád körülmények közt, egy nádfedeles parasztházban töltöttünk bő egy hetet, úgy egy tucat fiú, szigorú napi időbeosztás és programok mellett. Jánosról már az első pillanatban kiderült, hogy számára a dolog lelki része a legfontosabb.

Pár héttel később, már a Szentendrei Ferences Gimnázium első éves tanulóiként, mint régi ismerősök köszöntöttük egymást. Érettségi után hátizsákos turistaként megjártuk Lengyelországot, amikor az ellenzéki Szolidaritás-mozgalom a fénykorát élte. A gimnázium óta sem szakadt meg a kapcsolat, folyamatos kapcsolatban álltunk. Akkor is így volt, ha épp a betlehemi biblikus iskolában tanult, Rómában képezte magát, vagy az első állomáshelyén, egy Nógrád megyei településen a gyakorlatban próbálgatta azt, aminek püspökként később az országos felelőse lett: hogy vonjuk be cigány testvéreinket a katolikus egyház életébe […]

“Az ember akkor lesz boldog, ha sikerül odaadnia az életét. Krisztus egyetlen testnek szerette volna az emberiséget. Olyan testnek, ahol – így mondja Szent Pál apostol – a gyöngére különleges módon figyelünk. Manapság egész Európában, – s különös drámaisággal itt Magyarországon  – láthatjuk, megtapasztalhatjuk a nagy szolidaritási rendszereink, az egészségügy, az oktatásügy összeomlását. Ennek nemcsak, sőt, elsősorban nem anyagi okai vannak, hanem az, hogy kezd eltűnni az emberekből a testvériességnek az a tudata, hogy valóban összetartozunk: hogy a gyenge, az idős is a testvérem, s a világ legtermészetesebb dolga, hogy a gondjait magamra veszem. Boldog vagyok, ha adhatok neki, és embertelenné válnék, ha nem nyújtanék neki segítő kezet.”

[…] Sok személyes történet, a családi háttér bemutatása, a papi hivatás örömei és nehézségei – ilyen történetek sorjáznak a lapokon. Amit – és külön öröm, hogy püspök atyát sikerült erre is rávenni – Székely János életének főbb állomásait dokumentáló képgyűjtemény egészít ki.

Ajánlott olvasmány mindenkinek, aki szereti hallgatni őt, és akiben él az igény, hogy még inkább megismerje a Szombathelyi Egyházmegye tizenhatodik püspökének életét.