Vannak könyvek, amelyeket egyszerűen elolvasunk, majd visszatesszük a polcra. És vannak olyanok is, amelyek olvasás közben megállítanak, elcsendesítenek, és arra hívnak, hogy ne csak értsük, hanem át is éljük a bennük rejlő üzenetet. Szent Josemaría Escrivá Keresztút (Szent István Társulat, 2022) című műve egyértelműen az utóbbiak közé tartozik.
A könyv már az első oldalakon világossá teszi: Jézus szenvedéstörténetét nem elég csupán elolvasni. A szerző arra hív, hogy tárjuk ki a szívünket, és lépjünk be mi magunk is az evangélium eseményeibe. Hogy ne csak emlékezzünk a múltra, hanem – lelki értelemben – az Úr útitársai legyünk a Golgotára vezető úton.
A kötet a keresztút tizennégy állomását követi végig. Mindegyik stációhoz rövid, mégis rendkívül mély elmélkedések kapcsolódnak. Szent Josemaría Escrivá gondolatai egyszerre személyesek és egyetemesek: miközben Krisztus szenvedését szemléljük, saját életünk kérdései, küzdelmei és gyengeségei is új megvilágításba kerülnek.
A mű különlegessége, hogy a szerző halála után jelent meg, és sokak szerint az egyik legszemélyesebb írása. Szinte vallomásként olvasható: egy ember lelki útjaként, aki egész életében Krisztus követésére törekedett. Az Opus Dei alapítója meggyőző erővel hirdette, hogy a keresztény élet titka végső soron Krisztus követésében rejlik.
Az elmélkedések során gyakran szembesülünk azzal, hogy a hit nem mindig könnyű út. A szenvedés kérdése minden ember életében jelen van – a szerző azonban arra hív, hogy ebben is fedezzük fel Isten szeretetét.
„Isten az én Atyám akkor is, ha megengedi, hogy szenvedjek. Szeretete gyöngéd akkor is, ha megsebesít. Jézus szenved, hogy az Atya akarata teljesüljön. És én, aki a Mestert követve éppen úgy szeretném az Isten szent akaratát teljesíteni, panaszkodhatom-e, ha utamon a szenvedés szegődik mellém társnak?”
A könyv egyik legmegrendítőbb ereje abban rejlik, hogy Krisztus szenvedését nem távoli történetként mutatja be, hanem személyes valóságként. Az olvasó szinte arra kap meghívást, hogy megálljon a kereszt alatt, és szembenézzen saját életével.
„Nézz föl Jézusra! Minden sebe vádol; minden ostorcsapás bűnbánatra int azokért a bántalmakért, amelyeket mi követtünk el ellene.”
Ugyanakkor a könyv nem a reménytelenségről szól. Éppen ellenkezőleg: a hitből fakadó bizalomról és türelemről.
„Ha a társadalom mégoly széles rétegei is szembeszállnak az igazsággal, te csak hallgass, imádkozz, légy alázatos, és várj. Hiszen még az elveszettnek hitt lelkekben is ott él utolsó lélegzetükig az istenszeretet újraéledésének lehetősége.”
A rövid elmélkedések gyakran egészen hétköznapi helyzetekhez kapcsolják a hitet. Escrivá arra emlékeztet, hogy a nagy lelki küzdelmek sokszor a mindennapok apró döntéseiben kezdődnek.
„Ha kis dolgokban győzöl, győzni fogsz majd a nagyokban is.”
Talán a könyv egyik legfontosabb üzenete mégis az, hogy Krisztus követése végső soron a szeretet útja. Nem bonyolult elméletekben, hanem egyszerű, őszinte válaszban áll.
„Tudod, hogyan köszönheted meg az Úrnak mindazt, amit értünk tett? Szeretettel. Más lehetőség nincs.”
A kötetben a szerző életéről és lelkiségéről is olvashatunk, ami segít jobban megérteni gondolatainak hátterét. Jézus iránti szeretete erőteljes, mégis gyengéd és gyermeki – ez a hangulat végigkíséri az egész könyvet.
Szent Josemaría Escrivá Keresztút című műve rövid, mégis rendkívül mély lelki olvasmány. Olyan könyv, amelyhez érdemes újra és újra visszatérni, különösen nagyböjt idején, amikor a kereszt titka talán még közelebb kerül hozzánk.
A kezdőkép – amely a könyv címlapján is szerepel – az antwerpeni katedrális keresztútjának egyik jelenetét ábrázolja, és méltó módon idézi fel azt az utat, amelyen a könyv is végigvezeti az olvasót.
***
A család legkisebb tagjaira is gondoltunk: számukra két kedves, bibliai témájú puzzlet ajánlunk, amelyek játékos formában segítenek közelebb kerülni a bibliai történetekhez:
