Ne félj! – olvashatjuk számos helyen a Bibliában. Gellért páter ezeket megkeresve 111 bibliai idézetet és hozzá tartozó biztató gondolatot hoz az olvasóknak Ne félj! című kiadványában. A Biblia nem könnyű olvasmány, a szerző mégis arra biztatja olvasóját, hogy bátran vegye kezébe, s keressen ki belőle részeket. Arra azonban figyelni kell, hogy mindig nagyobb egységet olvassunk el, különben nem biztos, hogy érthetővé válik a kiemelt rész. Továbbá arra is buzdít a szerző, hogy
„ne félj olvasás után időt tölteni az Úrral – különben félő, hogy nem üzen neked semmit. Ne félj állást foglalni és magasra vonatkoztatni az olvasottakat – különben félő, hogy hiába olvastál…”
Életünk során időnként aggodalmaskodunk, szorongunk, félünk. Néha talán meg sem tudjuk fogalmazni, mi bánt bennünket, egyszerűen csak rossz a közérzetünk, úgy érezzük, senki sem figyel, senki sem vigyáz ránk. Lehet, hogy még arról is megfeledkezünk egy-egy napra, hogy Isten mindig velünk van, figyel, vigyáz ránk, a javunkat akarja. A Biblia lapjain is számtalanszor üzeni, hogy velünk van mindig, szeret bennünket, ne féljünk!
S hogy mindentől nem kell, nem szabad félnünk keresztényként, arra a szerző sorban megadja a választ. Jézus azt kérte az apostoloktól, hogy járják a világot, s hirdessék Isten igéjét. Ugyanezt megtehetjük mi is a saját környezetünkben vagy akár azon kívül is.
(Az Úr mondja): Ne rettegjetek, és ne féljetek! Hiszen régóta hirdettem, megmondtam, és ti vagytok a tanúim! Van-e Isten rajtam kívül? Nincsen kőszikla, nem tudok róla! (Iz 44,8)
Gellért páter úgy véli, ma már nehezen találnánk olyan pogányokat, akik sok-sok gyertyát gyújtanak az ő isteneikhez, rettegve, nehogy valakit kihagyjanak. Vannak viszont másfajta sok isten hívők, csupán a gyertyák változtak meg:
„nem gyertyát, hanem saját életüket égetik sokan, a ‘tudás’, a ‘munka’, a ‘hatalom’ oltárán. A ‘dögös élvezetek istene’ még kevésbé válogatós: fel lehet áldozni neki bármit, pénzt vagy életet, házastársat, gyereket. A ‘karrier’ nevű csalfa istennő pedig eleve kijelenti, hogy neki csak minden kell, de az nagyon és gyorsan.”
A tömegek szemlélete könnyen befolyásolja az egyén gondolkodásmódját is. Nehéz egyedül haladni az úton, miközben velünk szemben jön mindenki más. Ám azt nem szabad elfelejteni, hogy abba az irányba kell menni, amelyikbe az Úr mutatja nekünk, nem törődve semmi mással.
Ha háborúba vonulsz ellenséged ellen, és látsz lovakat, harci kocsikat és nálad nagyobb sereget, ne félj tőlük, mert veled lesz Istened, az Úr, aki felhozott téged Egyiptomból. (MTörv 20,1)
Gellért páter úgy gondolja, nem azt kell nézni, hogy merre megyünk, hová jutunk, csupán az a fontos, hogy Istennel kettesben haladjunk a keskeny úton, s akkor jöhetnek szembe velünk akárhányan, nem bizonytalanodunk el, mert tudjuk, mi járunk a helyes úton.
„Adj erőt ahhoz, hogy ne azt nézzem: merre megyek, hova jutok; csak azzal törődjek: Te velem tartasz-e, vagy sem… Téged nem akarlak elhagyni soha, Uram! Nekünk, embereknek vannak elképzeléseink arról, hogy hova akarunk jutni – még annak ellenére is, hogy Te ott soha nem jártál. Azok pedig, akik nem a Te országodat tűzik ki célul, abba a csapdába esnek, hogy rövidebb és könnyebb utat keresnek, mint amit Te jelöltél meg… A keskeny út, mivel kicsi, átlátható; és mivel keskeny, ha velünk akarsz jönni, Te Nagy, Te Óriás, kénytelen vagy a tenyeredbe venni – mivel ketten máshogy nem férünk el itt…
S végül azt sem szabad elfelejtenünk, hogy magától a Jóistentől sem szabad félnünk, hiszen ő jó, csakis a javunkat akarja, s csupán akkora terhet helyez a vállunkra, amelyről tudja, hogy el is fogjuk bírni. Bíznunk kell benne, hiszen amíg bármitől is félünk, magától istentől félünk.
„Nem félek bízni Benned, Uram – mert jóra viszed életem.
Nem félek a rám bízott szolgálattól – mert rám szabtad a nekem szánt feladatot.
Nem félek keresni az akaratod – és boldog csak úgy lehetek, ha én is azt akarom, amit Te.”
„Mert ez az igazság. Bármitől féltem, Tőled féltem. Mindig a felszínt tapogattam, az okozatot neveztem oknak. Gyümölcséről neveztem el a fát, és hiába néztem a nagy tölgyet, igyekeztem kicsi makknak látni”
– vélekedik a szerző.
Gellért páter bölcs gondolatait a kötet végén vidám kis viccek zárják, hiszen a jókedv szintén fontos: ha már mosolyogni is tudunk, akár magunkon is, gyorsan eloszlanak a félelmetes, sötét árnyak…
