A kisgyermekes édesanyák egészen hétköznapi élethelyzeteit, mindennapi problémáit öltözteti humoros köntösbe a cseh szerzőnő, Hana Pinknerová, s kínál ezzel szórakoztató olvasmányt nemcsak a fiatal anyukák, hanem bármelyikünk számára. Melyik anyuka ne tudná, milyen az, amikor nemcsak a ház, a háztartás áll a feje tetején, hanem úgy érezzük, az életünk, a gondolataink is. Mindenki máshol keresi a megoldást a kialakult helyzetre. A keresztény elkötelezettségű írónő ilyenkor Isten felé fordul, megpróbálja Isten iránymutatását meglátni a kialakult káoszban is. S hogy Mit súg Isten az anyák fülébe, az a könyvből kiderül.
A háziasszony életének egyik jelenete a konyhában töltött idő. A szerző szeret száraz kifliből panírmorzsát készíteni. Egyik alkalommal a darálás közeben azon gondolkozott, hogy erről a teljesen hétköznapi dologról vajon mit gondol az Isten. Vajon örül-e az újrahasznosításnak, vagy pazarlásnak véli a megszáradt kiflik felhalmozását? Aztán az anyuka dolga végeztével fellapozta könyvét, és a következő gondolatokon akadt meg a szeme:
„Mennyei jelenéseket keresünk, és egyáltalán nem tudatosítjuk, hogy Isten a körülöttünk lévő legközönségesebb dolgokban és emberekben is jelen van. Nem hagyjuk Istennek, hogy megajándékozzon bennünket azokkal a nagy lelki ajándékokkal, amelyket számunkra tartogat, mert nem köszönjük meg neki a mindennapi ajándékait. Azt hisszük, hogy nem lehetünk elégedettek azzal a lelki vezetéssel, tapasztalattal és szeretettel, ami adatott nekünk, hanem folyton sóvárogva kell várnunk a legmagasabb jót.”
A templomban is gyakran látni kisgyermekes családokat. Hogy ki hogyan éli meg az ő jelenlétüket a szentmisén, az teljesen változó. A szerzőnő arról ír, milyen nehéz kicsi gyerekekkel elindulni a templomba. Mi mindent kell összepakolni a babakocsiba: ételt, italt, játékot, csereruhát és persze egy hatalmas adag türelem és elszántság is szükséges az elinduláshoz. Egy alkalommal egy idős hívő társával beszélgetett erről, mire a hölgy azt felelte:
„Hát te nem tudod, milyen sokat jelent számunkra, hogy rendszeresen itt látunk benneteket, gyönyörű anyukákat az aranyos gyermekeitekkel? Hogyan motivál ez bennünket, hogy imádkozzunk értetek? Nekünk, idős asszonyoknak szükségünk van arra, hogy lássuk a ti frissességeteket, bölcsességeteket, örömötöket… Fiatal anyaként példával szolgáltok a hajadon lányok számára… Néha azt hiheted, hogy nincs semmid. Add azt, amid van. Lehet, hogy ez valaki számra többet jelent, mint gondolnád.”
Anyák napja közeledtével néhány gondolat a közelgő ünnepről is. Mit is csinálnak az anyák nap mint nap?
„Csak kívülről tűnik úgy, hogy mi főzünk, sütünk, mosunk, vasalunk, takarítunk, aztán szidunk, szemrehányást teszünk, nevelünk. Valójában otthon teremtünk. Felépítjük, és karban is tartjuk az alaptábort és a biztos kikötőt az egész családunk számára. Szeretettel vesszük körbe szeretteinket… Kívülről úgy néz ki, mint a normális mindennapi élet. Valójában a titkos küldetésünk feladatait teljesítjük, amely küldetés nem más, mint szeretettel venni körül családunk minden tagját, amint elérhető távolságba kerül.”
A középkorú szerző, Hana Pinknerová rendkívül színes egyéniség, az élet több területén is kipróbálta már magát. Cseh író, újságíró. Zenepedagógiai és cseh irodalmi tanulmányai után zenei újságíró, színházi repetítor, ablakmosó, tanár, könyvkiadói szerkesztő és levéltáros is volt. Hosszú ideig női magazinműsort vezetett a cseh Trans World Rádióban. Ekkoriban kezdte anyai és női keresztény tapasztalatát humoros esszékben publikálni. Jelenleg könyvesboltot és művészeti galériát vezet. Férjével és két lányával Brnóban él.
