Fidelis Ruppert (1938) bencés szerzetes Időskor és növekedés címmel egy egész könyvet szentel a megöregedés és az időskor témájának. Lelkigondozóként lelkigyakorlatokat és meditációs kurzusokat vezet főként idősebb embereknek. Ruppert atya vallja, hogy „aki jól akar megöregedni, annak időben kell hozzáfognia.” Gyermekkoromban szerettem a dédmamám mellett üldögélni. Nyáridőben borsót, babot pucoltunk, ősszel krumplit válogattunk. Nem beszélgettünk túl sokat, mégis rengeteget tanultam tőle. A nyugalom, ami körüllengte, a sok évtizedes élettapasztalat és az élet szeretete, tisztelete áradt belőle. Jó volt a jelenlétében létezni. Azóta is gyakran érzem ezt idősek közelében. Viszont azzal a jelenséggel is sokszor találkozom, hogy megöregedni ma már „nem divat”, vannak, akik egyfajta hátrányként, hiányosságként élik meg azt, ami természetes folyamat és állapot.
Békét sugárzó személyiség
Az idősek jelenléte sok esetben megnyugtató, személyiségük békét sugároz. A bencés szerzetes könyvében Nagy Szent Vazult idézi, aki úgy gondolja, az időseknek
„olyan lelkülethez kell eljutniuk, amely arcukon és minden mozdulatukon azt a meggyőződést sugározza, hogy Isten szeme előtt és az Úr jelenlétében élnek. Nem a cselekvés és a beszéd a fontos, hanem a kisugárzásuk. Imájuk, Isten jelenlétében zajló életük szavak nélkül is sugárzik: arcukon látható, magatartásukról olvasható.”
Van-e időskori termékenység?
Ruppert atya az időskori termékenység kapcsán több történetet is kiemel a Bibliából, többek között Ábrahám és Sára történetét, akiknek még idős korukra sem született gyermekük, mígnem Isten kinyilatkoztatta a 99 éves Ábrahámnak, hogy még apa lesz.
„Izsák születése, mely megcáfol minden természeti törvényt, azt jelzi, hogy többről van itt szó, mint biológiáról és az utódok biztosításáról. Lelki, vallási termékenységet ad itt hírül a Biblia, mivel a szöveg szerint Ábrahámmal egészen új szakasz kezdődik Isten és az emberek közös történetében, és Ábrahám nemcsak Izsáknak, hanem minden hívőnek az atyja lesz.”
Afrikában is beszélnek az öregkori új, más jellegű termékenységről, egyfajta lelki termékenységről, amely segíti a fiatalok érési folyamatát. A szerző Bénézet Bujo-t idézi, aki azt írja egy helyütt:
„Ha (öreg emberek) biológiailag már nem tudnak életet adni, tapasztalatukkal és bölcsességükkel továbbra is képesek életet nemzeni, illetve szülni, és azt a fiataloknak továbbadni.”
Derűvel tekinteni Istenre
Az idősek szeretnek nosztalgiázni, felidézni régi emlékeket, legyenek azok jók vagy rosszak. Régi, már-már elfeledettnek hitt dolgok bukkannak fel újra és újra. A szerző a lelkigyakorlatain azt tapasztalja, hogy a rossz emlékek felidézését is követhetik pozitív érzések, a résztvevők gyakran említik a hitet. Megvilágosodik a résztvevők előtt, hogy nehéz élethelyzetekben gyakran a hitük is döntő módon segítségükre sietett.
„Legmélyebb és legértékesebb tapasztalataink közül sokat nem örömteli környezetben szereztünk, hanem fájdalmas és fáradságos életszakaszok gyümölcseiként. Felidézve azokat a szituációkat, amikor nehézségekkel szembesültünk, és amelyeknek talán sikerült fölébe nőnünk, olyan szabadságra tehetünk szert, amely a bizonytalan jövő felé is bizalommal fordul. A derű és az Istenbe vetett bizalom a tapasztalat és a megélt élet gyümölcsei, s elvezetnek oda, hogy hálával tudjak az életre tekinteni.”
Nem szabad azonban leragadnunk a régi emlékeknél, hiszen a múlt nem a jövőnk, „a naplókat nemcsak olvasni kell, hanem továbbra is írni”, hiszen az élet folytatódni akar, nyomatékosítja könyvében Ruppert atya.
Éljünk éberen
Nézzünk szembe a fájdalmas emlékekkel, tudjunk megbocsátani, elengedni dolgokat, s ezáltal szabaddá, felszabadulttá válni. Éljünk éberen, biztat a szerző, majd Szent Benedeket idézi:
„Légy meggyőződve arról, hogy Isten mindenütt figyel rád. Isten jelenléte, valamint a halál lehetősége együtt teszi fontossá a figyelmes életet. A halál tudata és a lelki éberség összetartozik.”
Ruppert atya befejező gondolataiban felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy mindig meg kell tudni újulni és túlnőni önmagunkon.
A számos bibliai utalást tartalmazó kiadvány végén egy interjú is olvasható a szerzővel, aki saját maga is éli nap mint nap azt, amiről könyvében ír.
