„Jelenléte, akárcsak Istené.” Egy a számtalan mondatból, amit még életében mondtak Mazzarello Máriáról. Arra az adottságára utaltak ezzel mondattal, hogy képes volt magát megtöbbszörözni, jelen lenni a megfelelő helyen, a megfelelő pillanatban, mindig az adott probléma megoldása érdekében. Rendkívüli képessége volt, hogy a hitet örömmel itatta át, a szerető és megváltó Isten létének örömittas bizonyosságát árasztotta, nem pedig a bírálattól és ítélettől való félelmet.

Mazzarello Mária – Az öröm parancsolata című könyv lapjain Mazzarello Mária (1837-1881) életpályája együtt elevenedik meg a lányokéval, akik vezetésével először viselték az elnevezést: Segítő Szűz Mária Leányai. Szülőhelye Mornese, egy apró olasz falucska volt, de munkálkodásának mára az egész világ a színhelye. A könyv lapjai születésétől a haláláig tárja az olvasó elé izgalmas életútját. Életszemlélete, vidámsága és humora közel áll a mai ember gondolkodásához is.

Máriát jámborságra, fáradhatatlan munkálkodásra, rendkívül jó gyakorlati érzékre és józan ítélőképességre nevelték. Ezek a tulajdonságok akkor is jellemezték, amikor később főnöknővé választották. 15 évesen belépett a Szeplőtelen Szűz Mária Leányai Társaságba és a környéken élő nők tanítójává, nevelőjévé vált.

23 évesen súlyosan megbetegedett tífuszban, s ez a betegség egy lelki elmélyülést váltott ki belőle. Azzal, hogy betegségében megtapasztalta a fizikai törékenységet, hogy a későbbiekben felvállalta a súlyosan beteg rokonai ápolását, egyrészt megerősítette benne az Istenre való hagyatkozás vágyát, másrészt arra indította, hogy varrodát nyisson, ahol lányokat tanított munkára, imádságra és istenszeretetre. Mazzarello Szent Mária Dominika 35 évesen, tíz társával együtt szerzetesi fogadalmat tett, és a Szalézi Társaságot meglapító Bosco Szent Jánossal létrehozta a Segítő Szűz Mária Leányai közösséget. Ez az emlékezetes nap, 1872. augusztus 5., egy új női szerzetesrend, a szalézi nővérek születésnapja.

Egyszerű szívét végtelen öröm árasztja el. Buzdításaiban folyton ismétli:

„Legyetek vidámak, békés szívűek, vágyjatok nagyon szeretni és megszerettetni az Urat!” „Nem kell ügyet csinálni abból, hogy mit mondanak az emberek… De mindig azt kell tenni, ami tetszik az Úrnak!” „Legyünk egyszerűek mindenben… Egyszerűség, egyszerűség mindig és mindenben!”

Könnyen felismerhető az őt elárasztó öröm, amikor leírja, milyenek a rendtársai, elmeséli az eseményeket és bizonyos humorérzékkel fordul a címzetthez. Ez a humorérzék pedig főleg akkor nyilvánul meg, amikor Mária önmagáról beszél.

Mazzarello anya életével tanít az életre, és nagy meggyőződéssel állítja:

„A mi feladatunk erényben felnevelni a fiatalokat, mindenekelőtt példával, hiszen a példával tanított dolgok sokkal inkább belevésődnek a szívbe és sokkal jótékonyabbak; csak ezután szavakkal.”