Ez alkalommal Máriával foglalkozó teológiai témájú könyvet ajánlunk olvasóink figyelmébe. A Bencés Kiadó Napjaink Teológiája Sorozatának Mária, Izrael leánya című kötete kettős célt követ. Egyfelől a történelemben ható rossz „önmagát átörökítő szövedékét” vizsgálja: azt az időn átívelő tapasztalatot, amelyet ismert teológiai kifejezéssel eredendő bűnnek nevezünk. Másfelől szerzőinek – Gerhard Lohfink és Ludwig Weimer – figyelme Mária és a hozzá kapcsolódó szentírási, illetve egyházi hagyomány felé fordul. Amikor Isten megtöri a bűn erejét, olyan emberek által cselekszik a világban, akik hagyják, hogy Isten birtokba vegye őket. Az üdvösség mint a rossz történetének ellentörténete „Izraelben ölt testet, és Jézus Krisztusban éri el őseredeti célját”.
Gerhard Lohfink az újszövetségi szentírásmagyarázat professzora volt Németországban, a tübingeni egyetemen, Ludwig Weimer pedig teológus, aki egykor Joseph Ratzingernél habitált dogmatikából. A nagytudású szerzőpáros tollából megjelent kiadvány három fő téma köré épül fel: Az eredendő bűn – az ember felelőssége a „katasztrofális rossz” struktúráiért; Isten mentőakciója – harc Izraelben az eredeti bűn ellen; Mária – a megváltozott Izrael mintaszerű megmutatkozása. A szerzőpáros úgy gondolja, egy Máriáról szóló kiadvány mondanivalója bármelyik korban, így napjainkban is aktuális. Mint mondják,
„Mária a kereszténység izraeli eredetét és az egyház valódi formáját jeleníti meg. Személyében egy minden bűntől megváltott lánnyal találkozunk, aki egyúttal menyasszony és anya.”
Személye azt tanúsítja, hogy
„Istennek hatalmában áll átváltoztatni és megújítani a világot, hatalmában áll, hogy a könyörtelen világban az élet tereit nyissa meg az embernek – vagyis megteremtse azt, amit egykor a ‘paradicsom’ szó jelölt. Mária egyszeri és összetéveszthetetlen történelmi személyiség, ugyanakkor Isten egész népének jelképe.”
A szerzők nyomatékosítják, hogy bár könyvük valódi témája Mária szeplőtelen fogantatása, az eredendő bűnről is mindvégig szó esik a kiadványban. Taglalják, hogy milyen tiszta kategóriákkal dolgozza ki a Szentírás a bűn fogalmát. A személyes bűn mellett megfogalmazzák a ‘rossz képességét’ is:
„azt a vétkes hajlamot, amely környezetszennyező hulladék módjára gyülemlik fel a társadalomban, és nemzedékről nemzedékre fejti ki hatását. A rossz felhalmozódott tartalékai mutatják meg igazán, mi az eredendő bűn, s csak általuk válik láthatóvá, hogy Izrael a megkülönböztetés, a felvilágosítás és az eredendő bűn elleni küzdelem milyen eseménydús történetét élte át a századok során.”
Mint mondják, ezt a történetet, Izrael történelmét szem előtt tartva érthetjük csak meg, mit jelent Mária alakja, és mire utalhat az a kifejezés, hogy Isten „megóvta őt az eredendő bűntől”.
Ami Jézus anyjával, Izrael leányával történik – a szeplőtelen fogantatás (immaculata conceptio) –, a teremtés helyreállításának tervét teljesíti be; szójátékkal élve: maga a „romlatlan koncepció”. A bibliatudomány, a dogmatika és a spiritualitás számos kérdését elmélyítő kötet nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy az Ószövetség és az Újszövetség teológiáját egymással párbeszédbe vonva korszerű nézőpontból tárgyalja újra a mariológia hagyományos témakörét.
