Szent István Társulat, Középkori keresztény írók sorozat – 3. kiadás
A keresztény és magyar történet egyik legfénylőbb alakja kétségtelenül Árpád-házi Szent Erzsébet. Személyében a mély istenkapcsolat, az irgalmasság cselekvő szeretete és a középkori szentségeszmény tisztasága találkozik. November 19-én, liturgikus ünnepén különösen is figyelünk életének üzenetére. E jeles naphoz méltó olvasmány a Szent István Társulat gondozásában megjelent, frissen újra kiadott kötet, a Magyarország virága, amely immár a sorozat harmadik kiadásaként kerül az olvasók kezébe. A „Középkori keresztény írók” sorozat e legújabb kiadása a korábbi változatokhoz hasonlóan gondozott formában ismét hozzáférhetővé teszi a 13. század legfontosabb Erzsébet-forrásait.
A kötet a Sárospataki Árpád-házi Szent Erzsébet Történelmi Társaság igényes munkája, amely tudományos megbízhatósággal és irodalmi érzékenységgel adja közre azokat a dokumentumokat, amelyekből a történelmi Erzsébet alakja kirajzolódik. A könyv külön értéke, hogy a benne szereplő források közül több most először jelenik meg magyarul, így a harmadik kiadás nem pusztán újranyomás, hanem a magyar Erzsébet-kultusz további gazdagítása.
A kiadvány felépítése jól követi Erzsébet életének és korai tiszteletének alakulását: a csodák egyszerű, közvetlen feljegyzéseitől kezdve elvezet az irodalmilag kimunkált, összefoglaló életrajzokig. Ezek a szövegek nemcsak a középkori ember vallásos világát hozzák közel, hanem azt is megmutatják, hogyan formálódott egy szent példaképpé a maga korában.
A csodák között számos mélyen emberi történet található. Különösen megragadó a sánta fiú meggyógyulásának esete, amelyben egyszerre van jelen a kétségbeesett apai aggodalom, a közbenjáró hit és a gyógyulás öröme.
„Orleshauseni Konrád eskü letétele után elmondta, hogy fia, Wigandus egyik lábszára két évig olyan gyönge volt, hogy ez a kisebb láb térd alatt egy tenyérnyivel megrövidült, mivel a betegség miatt nem tudta kinyújtani, és a térde is nagyon megdagadt. Miután az őrgrófné kegyét és segítségét kérte, és fogadalmat tett, hogy a sírjánál bemutatja a fiút, a gyermek kezdte visszanyerni egészségét, és három héten belül teljesen meggyógyult.”
Ez a szép és egyszerű tanúságtétel jól mutatja, hogyan látták Erzsébetet saját korában: azt, akihez bizalommal lehet fordulni, és akin keresztül Isten irgalma kézzelfogható közelségbe érkezik.
A kötetből az is kirajzolódik, milyen bensőséges volt Erzsébet istenkapcsolata. A hagyomány megőrizte saját szavait is, amelyek ma is megszólítanak:
„Íme, megmondtam nektek, hogy az embereket boldoggá kell tennünk! Azt akarom, hogy örömük teljes legyen, gyújtsunk hát tüzeket!”
Ez a mondat nem csupán lelkesítő kijelentés, hanem életének kulcsa. Erzsébet valóban „tüzeket gyújtott”: megmosta és megkente a betegek lábát, táplálta a szegényeket, vigasztalást adott a szenvedőknek. A feljegyzések szerint ahol megjelent, ott a szegények gyakran énekelni kezdtek, mert a szeretet jelenléte örömöt fakasztott bennük.
Ahogy újra és újra megismételte:
„Íme megmondtam nektek, hogy az embereket boldoggá kell tennünk!”
A Magyarország virága harmadik kiadása egyszerre forráskiadvány, lelki olvasmány és kultúrtörténeti útmutató. Segít megérteni, hogyan látták Erzsébetet saját kortársai, és miért maradhatott alakja évszázadokon át élő, tisztelt és követendő példa. A 13. századi szerzők hangja és a mai olvasó tapasztalata sajátos párbeszédbe lép egymással a kötet lapjain.
Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepéhez közeledvén különösen méltó e kötettel emlékezni rá. A könyv nemcsak történeti tudást ad, hanem belső utat is kínál: arra hív, hogy a szeretet mindennapi cselekedeteiben mi is „tüzeket gyújtsunk” ott, ahol leginkább szükség van a fényre.
***
A történelmi regények kedvelőinek pedig ajánljuk Zsuffa Tünde Az Ég tartja… című kiadványait, amelyek többek között Árpád-házi Szent Erzsébet, IV. Béla és lánya, Margit életét és a középkori Magyarország hangulatát mutatják be.
