Bruno Ferrero sok minden más mellett a tanulságos, lélekmelengető rövid történetek nagymestere is. Az alma álma című kis kötetben összegyűjtött írásait a következő szavakkal ajánlja figyelmünkbe:

„A mester többnyire történeteken és példabeszédeken keresztül tanított. Valaki megkérdezte az egyik tanítványt, honnan veszi ezeket a történeteket. Istentől – volt a válasz. – Amikor Isten gyógyítót akar faragni belőled, betegeket küld; ha tanárt, diákokat küld; ha azt szánja neked, hogy tanító legyél, történeteket… Ezeket a kis történeteket is, mint ajándék, fogadjátok. Engedd, hogy lassacskán feloldódjanak a lelkedben, mint cukor a kávéban. Ha egy pillanatra megédesítik az életed, én végtelenül boldog leszek.”

De ki is Bruno Ferrero, akinek tanulságos, időnként szívszorító, ám mindig az Atya iránti szeretettel és hittel teli történeteit a világ szinte minden részén szívesen olvassák az emberek? Bruno Ferrero SDB 1946-ban született a Torino melletti Villarbasséban. Tanult filozófiát, teológiát és pszichológiát, és több éven át középiskolában tanított. Számos pedagógiai témájú könyvet is írt, különösen a serdülő korosztály neveléséről és a családi problémákról, de nem feledkezett meg a legfiatalabbakról sem. Az alma álma mellett számos hasonló kötete érhető el jelenleg is.

A kötet címadó és egyben első története – a benne lévő 32 írás közül – egy kislányról szól, aki bár kicsit molett alkat, balerina szeretne lenni. Úgy gondolta, álma nem teljesülhet be, ezért folyton szomorkodott. Édesanyja nagyon megsajnálta, s hogy segítsen, egyik este elmesélt neki egy történetet az almáról, aki csillag szeretett volna lenni.

„Egy nap az almafa” – mesélte az édesanya – „mosolyogva az elégedetlenkedő almához fordult, és azt mondta neki:
– Ne sírj, kislányom! Ha megnézed magad belülről, meglátod, hogy már csillag vagy. A világ minden almájának a közepén csillag van. Ezért szereti őket mindenki.
– Tényleg? – kérdezte Carlotta.
– Persze! Nézd! – Az édesanya egy késsel szétvágta az almát keresztbe, nem a szárától lefelé, hanem vízszintesen, körbe.
Az alma szíve egy csodálatos, ötágú csillag volt.
– Carlotta, te is gyönyörű vagy, és hamarosan mindenki észre fogja venni azt a káprázatos csillagot, amely benned van, meglátod.”

A történetet az édesanyáról, a kislányáról és az almáról egy ide passzoló idézet zárja, ahogy az összes kis történetet is – többek között szentektől, gondolkodóktól vagy éppen ismeretlen szerzőktől. Ahogy a történetek, úgy ezek az idézetek is gondolkodóba ejtenek, bölcs mondanivalójuk útravalóul szolgálhat számunkra egy előttünk álló nehéz időszak vagy nap kezdetén, de este olvasgatva a kötetet, akár lezárása is lehet egy-egy napunknak, segítve lecsendesedni, imára hangolni lelkünket.

Bruno Ferrero