Constanza Miriano Vedd feleségül és halj meg érte! című kiadványát kézbe véve igazi olaszos temperamentummal, iróniával és sok-sok humorral találkozhatunk. A szerzőnő mai, friss szemlélettel fűszerezve vezeti a fiatal házastársakat az együtt maradás értelméhez úgy, hogy a keresztény családmodellt vállaló és felvállaló bátorságra buzdít. A kiadvány férjeket és feleségeket egyaránt megcéloz leginkább a mai fiatal házasokat érintő problémákkal kapcsolatban.
A négy gyermeket nevelő édesanya vallja, hogy a házasságban a nők feladata segíteni férjüket: megtalálni a helyüket apaként, férfiként és vezetőként, hogy nehéz helyzetek esetén sikeresen oltalmazhassák családjukat. A problémákat, visszásságokat pedig meg lehet oldani bölcsességgel, tapasztalattal, tettrekészséggel.
Constanza Miriano többek között tanít a hétköznapok szerelmi életéről, az apai tekintélyről, a pozitív előítéletről egymás iránt és arról, hogy mit is jelent igazi férfinak lenni.
A női és a férfi nyelv különbözőségéről
A szerző rávilágít a nő és férfi között lévő kommunikáció – elbeszélünk egymás mellett – nehézségeire, nők és férfiak eltérő gondolkodására. Humorosan megjegyzi, hogy
„a női nyelv teljes mértékben lefordíthatatlan. Egy férfi sohasem érthet meg igazán egy nőt, csak tanulhatja a nyelvét. Mindez igaz a legmélyebb szükségletekre, amelyekben nem érteni egymást olykor nagyon fájdalmas, de igaz az apró bizonytalanságokra is: beszélgetés közben a férfi sohasem fog tudni teljesen ellazulni.”
A szerzőnő humorosan megjegyzi, ennek oka, hogy
„minden, amit mond, később felhasználható lesz ellene, mert társa minden bizonnyal aktuális hangulata szerint fogja értelmezni azt.”
Miriano ebben a fejezetben rávilágít arra, hogy az egyenetlenségeket szeretettel, szerelemmel el lehet egyengetni.
„… a szeretet hatalmas dolog, nincs benne semmi romantikus, nem valami felmagasztalt lángolás, hanem a lehető legjózanabb és leghétköznapibb őrület, vagyis a hűség türelmes és gyengéd oldala, a hűségé, amit azért őrzünk, mert egyrészt megfogadtuk, másrészt korunk divatjával szembemenve nem hiszünk a spontaneitás, a hirtelenség és a sokféle tapasztalat mindent legyőző erejében. Ez a hűség alapozza meg és építi az embert, azt az embert, aki igazi és egyedi műalkotás.”
Ha szereted a férfit, hadd oldja meg egyedül, ne parancsolgass neki!
Baráti körömben és időnként magunkon is tapasztalom, hogy manapság problémát jelent a női és férfi szerepek megosztása, mintha a férjeinknek egyszerre kellene „háziasszonynak” és a család fenntartójának lennie. A szerző szerint a férfiak levetették a hatalom köntösét, magukra vették a szolgálatét, vagyis a házimunkában való rendelkezésre állásét.
„Ezzel azonban elcsúszott a párkapcsolat és a család egyensúlya: nem lehet egyszerre testvéri segítséget és férfias biztonságot nyújtani, nem lehet valaki egyszerre nevelőnő és őrmester, ugyanaz a személy nem állhat ellen a hisztinek és törölheti le az amiatti könnyeket…”
Természetesen be lehet segíteni egymásnak, de a szerepek teljes felcserélése zavarhoz vezethet, hiszen a család nem egy részvénytársaság, ahol mindenki mindenből ugyanolyan mértékben veszi ki a részét.
„Az egyenlőség ilyen szó szerinti értelemben nem létezik.”
Zárásként idézném a szerző mondatait a sikeres, boldog házasságról, miszerint az ahhoz vezető út hősies és izgalmas munkából áll, „aminek azonban valljuk meg, nagyon rossz a reklámja… mindig úgy mutatják be, hogy van benne valami konyhaszagú mellékzönge”, ennek ellenére érdemes egy életen át dolgozni rajta, harcolni érte, megélni minden boldog és kevésbé boldog pillanatát.
