Vajon hányan vagyunk, akik már reggel, a nap első kávéja mellett úgy döntünk: „Ma aztán tényleg összeszedem magam!” Aztán két óra múlva már a kanapén görgetjük a hírfolyamot, közben pedig sutyorog valami a fülünkbe: „Ráér ez később is.” Ismerős? Nem véletlen. Pavel Syssoev OP atya új könyve, Zsebdémonok – Viselkedésük, manipulációs módszereik, ártó szándékaik szembesít bennünket azzal, hogy az aprónak hitt gyengeségeink nem is olyan ártatlanok.
A Marseille-i domonkos kolostor perjele, a 47 éves Pavel atya, nem mindennapi módon vezeti végig olvasóit azokon a hétköznapi kísértéseken, amelyek észrevétlenül, de biztos kézzel húznak le bennünket a lélek emelkedett pályájáról. A szerző nem feddő ujjal mutogat, hanem humorral, életszagú példákkal és lelkipásztori bölcsességgel tárja fel az úgynevezett „zsebdémonok” természetét – azaz azokat az apró, alattomos késztetéseket, amelyeknek oly gyakran bedőlünk.
Kik azok a zsebdémonok?
A könyv alaptétele egyszerre egyszerű és meglepő: nem csak a nagy bűnök, a komoly erkölcsi kihágások akadályoznak bennünket a Krisztushoz vezető úton, hanem a mindennapi kis kompromisszumok, amelyek alattomos módon formálják a jellemünket és az Istennel való kapcsolatunkat. A zsebdémonok – a könyv főhősei és antihősei egyben – olyan alakot öltenek, amelyben elsőre nem is ismerjük fel őket. Lehetnek ezek egy mobiltelefon, egy kényelmes kifogás, vagy egy bűntudatot álcázó önfelmentés.
Pavel atya finom iróniával írja le a „Nem én voltam” démonát, a „Majd holnap” szellemét, vagy éppen a „Mindenki ezt csinálja” árnyát. Nem dogmatikusan, hanem emberközeli, sőt néha kifejezetten derűs hangnemben világít rá: ezek a démonok nem játékból vannak jelen. Céljuk, hogy letérítsenek minket az igazság, a szeretet és az életszentség útjáról – miközben eljátsszák, hogy ők csak ártatlan kis csínytevők.
„Ahol kincsek vannak, ott kis démonaink azonnal megjelennek! Az értéktelen dolgok nem vonzzák őket. Minőségi ételeket szeretnek rágcsálni és felfalni. Minél értékesebb Isten valamely ajándéka, annál inkább igyekeznek megrongálni, értékteleníteni, befészkelni magukat e pompás ruha redőibe. Még a molyok is jobban szeretik a kasmírt a nejlonnál! Ahogyan a molyok teszik használhatatlanná kedvenc pulóverünket, úgy támadja a „Persze tudom!” nevű démon a hitbeli tudásunkat, és teszi hatástalanná. Hogyan teszi mindezt? Azt sugallja nekünk, hogy elég, ha tudjuk. Ha tudom, akkor minek fáradjak? Megbeszéltük, tehát nincs vele több teendő.”
Miért érdemes elolvasni?
A Zsebdémonok nemcsak szórakoztató olvasmány, hanem lelki tükör is. Pavel atya nem bonyolult elméleteket kínál, hanem gyakorlati tanácsokat: hogyan ismerjük fel a zsebdémonokat, és hogyan bánjunk el velük? Hogyan építsünk ki olyan belső figyelmet, amely segít különbséget tenni a valódi szabadság és a hamis önigazolás között? A könyv egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy egyszerre szól az elméhez, a lélekhez – és a mindennapjainkhoz.
„…azon kapom magam, hogy azt mondom: „Persze tudom!” miközben tisztában vagyok vele, hogy nem teszek semmit, akkor megragadom a kis démonomat hegyes fülénél fogva, kirángatom a fényre, és a teljes nevén szólítom: „Persze tudom, de nem teszem meg!” Ekkor elvörösödik a szégyentől, és elpárolog. Ezután megidézek egy angyalt: „Íme, készen állok, Uram, hogy megtegyem, amit kívánsz!” és megkeresem azt a jó cselekedetet, amit Isten rám bízott ebben a helyzetben.”
Ez a könyv mindazoknak szól, akik nem akarják többé elodázni a lelki életük rendbetételét. Akik készek szembenézni saját zsebdémonaikkal – legyen az lustaság, önsajnálat, önigazolás vagy digitális függőség – és akik vágynak arra, hogy életük valóban Isten felé mutasson.
Olvasmányos, őszinte és rendkívül hasznos útitárs lehet ez a kis könyv minden úton lévő számára. Nem számít, hogy hol tartunk épp: a Zsebdémonok segít abban, hogy ne csak felismerjük, hanem ki is tessékeljük azokat az apró kísértéseket, amelyek belülről akarnak visszatartani attól, akik valójában vagyunk.
Ne hagyjuk, hogy a zsebünkben lapulva tovább sugdossanak. Tegyük ki őket – kezdésként pedig tegyük be ezt a könyvet a táskánkba!
„Minden „nem” egy sokkal mélyebb igenen alapszik. A vágy igenje, a becsületesség igenje, az álmok igenje, a képesség igenje: ez az igen erőt ad a nemhez. Lemondunk valamiről, mert többre, egy magasabb szintű valóságra vágyunk. A jóra irányuló törekvésünk ereje az, ami a nemnek gyémántfényű tisztaságot kölcsönöz {…} Lehet tisztességesen és egyszerűen élni, lehet szent életűnek lenni, vagyis az örömteli élet lehetséges, ezt szeretné Isten megadni számodra. Ez az öröm nem küzdelem nélkül való, ez a szépség nem keserűség nélkül való, de még életünk tökéletlensége is része a ragyogásnak. Keressük Istent, keressük az ő országát, és minden más megadatik nekünk.”
