Hamvazószerdával kezdődik a negyven napos nagyböjti időszak. Erre az időszakra nyújt kiváló elmélkedési lehetőséget a Keresztutak a Colosseumban a Szentatyával című kiadvány, amely az 1999-től 2011-ig tartó esztendők elmélkedéseit foglalja össze, amelyeket a Szentatya kérésére minden évben más és más készít el az egyes stációkhoz.
A keresztút hagyományos, elsősorban a nagyböjt idején végzett ájtatosság, amellyel a hívek tizennégy állomáson, stáción át énekelve, elmélkedve végigjárják Jézus Krisztus szenvedésének útját. A római keresztények nagypénteken a hatalmas Colosseumban teszik ezt. Az egyes stációkhoz írt elmélkedések drámai erővel és mély beleérző képességgel tárják fel mindazt a szenvedést, amit a kegyetlen kínzóinak és az őt gúnyoló tömegnek totálisan kiszolgáltatott Jézus érezhetett fizikailag és lelkileg is.
A kötet tartalmazza többek között Mario Luzi, II. János Pál pápa, J. H. Newman, André Louf, Joseph Ratzinger, Angelo Comastri, Gianfranco Ravasi és Camillo Ruini elmélkedéseit.
Az ezredfordulón II. János Pál pápa bevezető imádságában a krisztusi szenvedés és küldetés időtlenségére figyelmeztet:
„Abban a meggyőződésben gyűltünk össze, hogy Isten Fiának keresztútja nem pusztán a vesztőhelyre vezető egyszerű út volt. Hisszük, hogy az Elítélt minden lépése, minden mozdulata és szava, de azoké is, amit e dráma részesei éreztek és tettek, szüntelenül szól hozzánk. Krisztus a szenvedésével és a halálával is kinyilatkoztatja nekünk Isten és az ember igazságát.”
A Szentatya felteszi a kérdést, mi a jelentése a – „részesedni Krisztus keresztjében?” – kifejezésnek.
„Jelenti annak a szeretetnek a megtapasztalását a Szentlélekben, amelyet Krisztus keresztje rejt magában. Jelenti a saját keresztünk fölismerését ennek a szeretetnek a fényében. Jelenti azt, hogy újra fölvesszük a keresztünket, és elindulunk, mindig e szeretet erejében…”
2005-ben Joseph Ratzinger a keresztút teológiai és lelki dimenzióiról elmélkedik:
„Az örök Ige – az élet teremtő ereje – leszállt a mennyből, így vált igazi mannává, kenyérré, amely közli önmagát az emberrel a hitben és a szentségben. Így a keresztút az Eucharisztia misztériumának bensejébe vezető úttá válik, ahol a népi vallásosság és az egyház szentségi élete egybeolvad. A Keresztút imája olyan út, amely mély lelki közösségbe, kommunióba vezet Jézussal, amely nélkül a szentségi kommunió kiüresedne. A keresztút így… a misztériumba bevezető út.”
A keresztút örökérvényűségét és egyetemességét talán Gianfranco Ravasi bíboros fogalmazta meg legszebben:
„Nem azért járjuk végig imádságban ezt az utat, hogy csupán megemlékezzünk egy régmúlt történelmi esetről és egy halottról, hanem hogy átéljük ezt az eseményt, mely keserű és kegyetlen, de nyitott a remény, az öröm és a megváltás felé. Talán mellettünk fogják járni ezt az utat olyanok is, akik még keresnek, és akiket kérdések nyugtalanítanak.”