Az év eleje mindig több, mint egy dátum a naptárban. Kezdet, iránykeresés, csendes mérlegelés: mire szeretnénk építeni az előttünk álló időt? Idei első könyvajánlónknak ezért választottuk azt a kötetet, amely már lelkületével is alapot ad: Jézusom, irgalom! – Slachta Margit fogadalmi mottója nemcsak egy élet vezérfonala volt, hanem ma is eligazító iránytű.
Ez a két szó nem magyarázatra, hanem csendre hív. Nem válaszokat ad, hanem teret nyit bennünk. Kimondani annyi, mint ráhagyni magunkat Istenre; élni pedig annyi, mint engedni, hogy az irgalom alakítsa gondolatainkat, döntéseinket és tetteinket. Nem véletlen tehát, hogy ezzel a lelkülettel indul az év – és vele együtt a blogunk olvasmányaiban is.
A 15 nap imádság Slachta Margit gondolataival (Új Város kiadó, 2025) című kötet ebbe az irgalomba vezet be. Nem történelmi áttekintést ad, hanem belső útra hív: tizenöt nap csendjébe, ahol a szövegek az imádság, az elmélkedés és a teológiai gondolatok találkozási pontján születnek. A kötet egyik sajátos gazdagsága, hogy nem egyetlen szerző vezeti végig az olvasót ezen az úton, hanem mind a tizenöt napot más-más szerző jegyzi. Így Slachta Margit gondolatai tizenöt különböző hangon, tizenöt nézőpontból szólalnak meg – mégis egyetlen lelkületet hordozva.
Ez a sokszínűség nem széttartást, hanem mélységet ad: megmutatja, hogy Slachta Margit öröksége nem egyetlen értelmezésben él tovább, hanem élő, párbeszédre hívó hagyomány. Minden nap egy új találkozás – nemcsak vele, hanem azokkal is, akik ma az ő szellemi és lelki örökségét hordozzák.
A 15 nap imádság sorozat egy-egy ismert lelki vezető gondolataiból kínál tizenöt napra szóló szövegeket, minden alkalommal egy-egy kommentárral kiegészítve, amelyet az adott szerző életének és lelkiségének szakavatott ismerője írt. A kötetek segítségével nemcsak gondolatokat ismerhetünk meg, hanem végigjárhatjuk egy-egy hiteles élet lelki útját – amelyek különbözőek, mégis mind Jézushoz vezetnek.
A sorozat eddigi darabjai a világegyház elmúlt száz évének kiemelkedő alakjait szólaltatják meg. Olyan személyeket, akik hitüket párbeszédben, a világ kérdéseire nyitottan élték meg. Így kerülhetett egymás mellé az evangélikus Dietrich Bonhoeffer, a református gyökerű, ökumenikus közösséget alapító Roger testvér, vagy a hitét az egyháztól távolabb megélő Antoine de Saint-Exupéry. A katolikus személyiségek pedig mind a társadalmi kérdésekre érzékeny, mély lelki életet élő emberek voltak: Madeleine Delbrêl, a munkásnegyedek misztikusa; Chiara Luce Badano és Carlo Acutis, a fiatalok világának apostolai; valamint Pierre Goursat, az Emmánuel Közösség megalapítója.
Ebben a sorban kapott helyet most Slachta Margit, a magyar egyházi és közélet huszadik századi, megkerülhetetlen alakja. Átélt két világháborút, a trianoni békekötést és diktatúrákat, miközben megalkuvást nem ismerve küzdött a kiszolgáltatottak emberi méltóságáért – vállalva ennek minden következményét. A kötet különös aktualitását adja, hogy január 6-án halálának évfordulójára emlékeztünk.
A könyv lapjain nem egy idealizált hőssel találkozunk, hanem egy imádságos, érzékeny és cselekvő ember lelkével.
„Margit testvér arra tanít, hogy legyünk érzékenyek, figyelmesek, és vegyük észre minden körülmények között Isten gondviselő szeretetének és a Szentlélek munkálkodásának jeleit az életünkben.”
Ez a lelkület nem a valóság elől való menekülés, hanem annak mélyebb, hitből fakadó olvasata:
„A pozitív irányultságú ember felfedezi mindenben Isten jelenlétét és működését, még a nehéz, fájdalmas, akár tragikus történésekben is, mert tekintetével, egész lényével Istenen függ, és mély meggyőződéssel hiszi és vallja, hogy a Szeretet Isten folyamatosan hordozza és megtartja őt a legnehezebb helyzetekben is.”
Slachta Margit gondolkodása egyszerre személyes és közösségi. Tudja, hogy az igazi találkozások nem felszínesek, hanem sebezhetők:
„Az egymás kölcsönös megismerése magával hozza, hogy megismerem a másik ajándékait, kincseit, ugyanakkor találkozom a gyengeségeivel, gyarlóságaival és sebeivel, ahogy ő az enyémmel.”
És talán az egyik legfelszabadítóbb, ma is érvényes üzenete ez:
„A kereszténység eredménye nem az, hogy nincs szenvedés a földön, hanem az, hogy a szenvedésnek nincs hatalma a boldogságon.”
Ha lélekkel teltek vagyunk, a rossz sem az utolsó szó: képes több élet forrásává válni.
A 15 nap imádság Slachta Margit gondolataival nem pusztán lelki olvasmány, hanem iránytű is az év elején. Arra emlékeztet, hogy bárhol szolgálunk – karitatív, szociális, mozgalmi vagy közéleti szinten –, ugyanaz a cél kell, hogy vezessen bennünket: egy jobb világ építése. Egy olyan világé,
„…melyben az embereket eltölti az Úristen iránti hódolat, átjárja a lelkeket a krisztusi szeretet, ahol az egymás iránti jóindulat jegyében összefognak, összetartanak, és egymást szeretik az emberek.”
A könyv végére érve talán nem csak az a legfontosabb kérdés, hogy mit gondolunk Slachta Margitról, hanem az, hogy milyen alapra szeretnénk építeni az előttünk álló évet. Észrevesszük-e jobban a ránk bízott embert, a sebzettet, a peremre szorultat. Meghalljuk-e Isten halk, de kitartó hívását a mindennapokban.
Ez a kötet nem lezár, hanem megnyit. Nem pontot tesz, hanem irányt mutat. Meghív arra, hogy az évünk – és vele együtt a saját életünk – imává váljon. És hogy újra meg újra, akár kimondva, akár csendben, tettekkel válaszolva, elmondjuk:
Jézusom, irgalom!
