A hétköznapok monoton körforgásában gyakorta felsóhajtunk: milyen jól jönne egy kis szünet! Most – bár nem olyan körülmények között, ahogy elképzeltük – kaptunk egy kis szünetet. Ezekben az emberpróbáló napokban javasolt otthon maradni, az eddigi rohamtempót komótos sétára váltani, és egy kicsit elcsendesedni. Fegyelmezettebben, takarékosabban étkezni, nem shoppingolni, csupán a legszükségesebbeket beszerezni, nem menni fodrászhoz, a játszótérre, a moziba, a plázába, a főtérre, a szomszédba, egyszóval sehova – magunkért, másokért, egymásért.
Egyfajta böjtként tekinthetünk a koronavírus miatt kialakult helyzetre, s ha szeretnénk, juthat időnk lelassulni, magunkba, gondolatainkba mélyedni, imádkozni, világi dolgokról lemondani. Ki-ki más-más tapasztalattal fogja zárni ezt az időszakot, s talán ráébredünk, hogy a megszokás rabságában mennyi felesleges „terhet” aggatunk magunkra.
Helyette gyűjthetünk lelki kincseket, amelyek a tárgyi világ adta rövid életű boldogság hamis illúziója helyett egész életen át lelki épülésünket szolgálják majd. Barsi Balázs OFM és Telek Péter-Pál Itt az alkalmas, szent idő című könyve szentírási elmélkedéseket ad közre a nagyböjt minden napjára.
„Szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat, és térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez – A keresztény lét koncentrátuma ez a negyven nap: a megújulásra való felhívástól a Krisztussal együtt vállalt szenvedésen át a feltámadásig magába sűríti a Krisztus-követés valamennyi fázisát.”
„Az első lépés, hogy a világból érkező, olykor egészen vakító reflektorfények helyett Isten tekintetét keressük, aki a rejtekben is lát… Testünk a böjtöléssel vesz részt az Istenre figyelésben, és ez visszahat lelkünkre: érzékenyebbé tesz az Istentől érkező apró jelekre, indításokra.”
„Urunk, Jézus, (…) add, hogy megtanuljunk leszámolni illúzióinkkal és légvárainkkal, s elfogadjuk, hogy nem is kell másnak lennünk, mint pornak: Isten kezében, az Ő Leheletével ez a por megtelik élettel.”
Az imádság az életünkből szövődik, írja Barsi Balázs atya, s emlékeztet arra, hogy milyen fontosak a saját szavainkkal elmondott imádságok, amelyekkel Istent megszólíthatjuk. Ám szintén nagyon fontosak a kötött imádságok, mint minden imádság mintái.
„Saját szavainkkal mondott imádságaink csak akkor lehetnek valóban imádságok, ha közük van a Miatyánkhoz, ha belőle nőnek ki és belé torkollanak.”
A több száz vagy ezer évvel ezelőtt született kötött imádságok olyanok a hívők számára, mint a beszélni tanuló gyermeknek édesanyja szavai. Személyes imádságunk éltető forrás, amely abban segít bennünket, hogy ki tudjuk tágítani szívünket-lelkünket Isten világának méreteire.
Március 25-én, szerdán, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén Urunk születésének hírüladására emlékezünk.
„Az isteni világ hirtelen berobbanása még a legártatlanabb teremtményben, Szűz Máriában is félelmet keltett. Abból lehet felismerni, hogy Isten angyalával vagy a gonosz kísértővel van-e dolgunk, hogy az Istennel való találkozás visszaadja lelkünk nyugalmát, mert a szeretet feloldja a félelmet.”
Imádkozzunk az idei nagyböjti időszakban még buzgóbban, még odaadóbban. Csatlakozzunk az interneten, rádióban, televízióban meghirdetett közös imaalkalmakhoz otthonról minél többen, hiszen a közös imádság megerősít bennünket hitben, szeretetben, együvé tartozásunk tudatában. Kérjük a Jóisten segítségét, áldását a betegekre, az egészségügyben dolgozókra és minden embertársunkra.
„Úr Jézus Krisztus, segíts, hogy jobban figyeljünk rejtett, de annál jelentőségteljesebb csodáidra, amelyeket szentségeid által viszel végbe köztünk, s így helyesen értsük az Evangéliumban leírt csodáid üzenetét is. Add, hogy ezek szemlélése és amazok megtapasztalása kitágítsa horizontunkat, mozdítson ki e földi élet gyakorlati materializmusából, s hitünket megerősítve azt az életet táplálja, növelje, gyógyítsa bennünk, amely örökké megmarad.”