Hogy milyennek gondoljuk Istent, az nemcsak az imaéletünket, de a mindennapjainkat is jelentősen befolyásolja. Ha úgy gondoljuk, hogy csak magunkra számíthatunk, akkor az egész életünk egy nagy küzdelem lesz. Ha viszont tudjuk, hogy van gondviselés, van kegyelem, akkor ezeket mind számításba vehetjük a döntéseinknél is.
Isten megszólítható, segítségül hívható, szabadító, megmentő, fizikailag tapasztalható, ízlelhető, látható. Szégyenérzet nélkül elpanaszolhatjuk Neki, ha nem tudunk örülni a mindennapoknak, adott helyzetnek. Szólhatunk Neki, ha nem haladunk a feladatainkkal, vagy ha magányosnak érzzük magunkat.
Hasonló kérdéseket, témákat feszeget történeteivel Lene Mayer-Skumanz és Tina Schulte, Istenem, ha úgy gondolod… című könyve, mely a Korda Kiadó gondozásában jelent meg.
Marci egy csupaszív, kedves kisfiú. Szeret beszélgetni, a Jóistent is könnyedén megszólítja. „Édes jó Istenem, itt vagy?” – kérdezi kint a szőlőhegyen, este az ágyban, az iskolai betlehemes próba után, vagy a hegytetőn, miközben a ködtengerben gyönyörködik. Aztán mindig elhallgat, egészen elcsendesedik, hogy hallja, mit válaszol neki a Jóisten.
„- Ez egy szép nap volt – mondja Marci este a Jóistennek.
– Csak a te hangodat nem hallottam. Egész nap hallgattál.
– Nincs igazad – válaszol a Jóisten. – Szóltam hozzád különböző hangokon.
– Különböző hangokon? – kérdezi Marci.
– Igen. – mondja a Jóisten. – Gondold csak végig, hányféle hangon hallottál ma engem.
– Marci eltűnődik, és döbbenten ismeri fel: „Aha!”, „Ó, itt is!” Sok minden jut eszébe. – Még vakkantottál is! – suttogja mosolyogva.”
A kiadványban szó esik barátságról, egymás iránti odafigyelésről, megbánásról, szeretetről, sikerről és kudarcról, egyszóval a mindennapok történéseiről, melyekből mi is erőt meríthetünk.
„ – Marci te vagy az?
– Igen kezét csókolom! Hogy tetszik lenni?
– Köszönöm, úgy-ahogy megvagyok – válaszol a pék néni. – Mi járatban jöttél?
– Én? Csak úgy.
– No de miért csörgettél be hozzám?
– Csak tudni szeretném, hogy hogy tetszik lenni – mondja Marci.
– A pék néni nagyot néz. […]
– Édes jó Istenem – szólal meg, miközben a ködben lohol -, tudod, hogy min csodálkozom? Azon, hogy azt hitte, hogy szeretnék tőle valamit.
– Ezt szokta meg – válaszol a Jóisten. – Az emberek általában csak akkor keresik egymást, ha valamit akarnak. Ezt én is ismerem. Velem is így tesznek. Legtöbbször csak olyankor jutok eszükbe, ha valamilyen kérésük van.
– Szégyen- gyalázat! Az is szomorú, hogy ezt csinálják az emberek, meg az is, hogy pék néni ehhez hozzá is szokott, és már ezt tartja természetesnek.
– Most azonban már nem természetes neki – szól Marcihoz a Jóisten. – Most már tudja, hogy másként is lehet, mert te meglátogattad.”
Élő istenkapcsolatra bátorító könyv fiúknak és lányoknak, elsőáldozás előtt és elsőáldozás után.
