Andrew Brunson és magyar származású felesége, Norine 1993-ban érkezett meg Törökországba, ahol misszionáriusként tevékenykedtek, s ahol még sokan egyáltalán nem találkoztak keresztényekkel. Gyülekezetet alapítottak, képzéseket tartottak, menekülteket segítettek, és imaházat tartottak fenn Törökországban 23 éven át. Eltökéltek voltak, kitartóak és bátrak, sok-sok éven át hirdették Isten igéjét, 2016-ban azonban letartóztatták őket. Ekkor kezdődtek az amerikai lelkipásztor törökországi megpróbáltatásai: Andrew-et terrorizmus és kémkedés vádjával börtönbe zárták, ahonnan 2018-ban szabadult.
Andrew Brunson börtönbéli fizikai és lelki megpróbáltatásait, vívódásait mutatja be és dolgozza fel az Isten túsza című kiadvány. Az akkor már több mint két évtizede tartó törökországi missziós tevékenysége ellenére Brunsont egy nap hamisan terrorizmussal vádolják meg, s ezt követően két évig különböző török börtönökben tartják fogva. Ám a világméretű imamozgalomnak és az amerikai kormány jelentős politikai nyomásgyakorlásának köszönhetően végül úgy ítélt a bíróság, hogy kiszabott büntetését letöltötte, és 2018 októberében drámai körülmények között szabadon engedték.
Bár a börtönben töltött 735 nap eseményei erősen megviselték, könyvében mégis arról ír, hogy hitében – még ha olykor nem is volt könnyű – megerősítették ezek a napok.
„…ami viszont igazán összetört, az a beteljesületlen várakozás volt. Arra számítottam, hogy Isten felülemel a körülményeimen, örömmel tölt el, és a szomorúságomban is megtapasztalom, hogy erő és kegyelem árad belém, és legfőképp, hogy érezni fogom a jelenlétét. Ehelyett úgy érezte, Isten elhagyott. Pedig az igazság az, hogy a nehézségeink soha nem Isten hűségét és szeretetét teszik próbára, a próba a mi hűségünkről és iránta való szeretetünkről szól.”
Végül Andrew Brunson a börtönben töltött idő alatt levonta azt a következtetést, hogy a körülményektől, történésektől és az érzelmeinktől függetlenül ki kell tartanunk, meg kell maradnunk hitünkben még a legeslegnehezebbnek gondolt élethelyzetben is.
„Meg kellett tanulnom, amit az Ézsaiás könyve 50,10 így fogalmaz meg: Aki sötétségben jár, és nincs fényessége, mind bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!”
„Atyám, Istenem, áraszd ki fiaidra és leányaidra Jézus bátorságát, erejét, magabiztosságát, kitartását, állhatatosságát és szilárdságát, hogy megfussuk az előttünk lévő küzdőteret, megtisztuljunk a hűséges engedelmesség tüzében, kiálljuk a próbát és méltónak bizonyuljunk Jézushoz, a dicsőség királyához.”
