Az Isten anyai és atyai arca címmel dr. Németh Norbert atya által összeállított kötetben négy nő (szerzetesnővér, főiskolai tanár, katolikus hitoktató, evangélikus lelkésznő) és egy férfi (a szerző) gondolatait olvashatjuk a férfi és a nő Isten által megálmodott küldetésére vonatkozóan a családban, az Egyházban és a világban.
Tornay Krisztina SSND szerzetesnővér a Teremtés könyvéből kiindulva – képzőművészeti alkotások segítségével – osztja meg gondolatait az olvasóval a keresztény női spiritualitásról. A szerző úgy véli, a női spiritualitásnak jellegéből adódóan bizonyos szükségletei vannak ahhoz, hogy kiteljesedhessen és fejlődni tudjon. A szerzetesnővér szerint a nőknek szükségük van szokásokra, rendszeres, közös és egyéni imára, mély és eleven istenkapcsolatra, az Egyházra, amely azon túl, hogy közösségbe emel, egyfajta rendszert is biztosít, „ami nélkül könnyen összezavarodhat, szétfolyhat a nő”. Emellett fontos egy nő számára, hogy „gondoskodjon, békítsen, növeljen, összekapcsoljon, elsimítson. Ezek nélkül elveszettnek, haszontalannak érzi magát” – véli a szerzetesnővér.
A sorozat másik női előadója, Deák Viktória Hedvig OP főiskolai tanár arra keresi a választ, hogy lehetséges-e katolikus feminizmus? A katolikus tanítás azt hangsúlyozza, hogy „férfinak és nőnek ugyanaz a személyi méltósága”, vagyis férfi és nő személy mivoltukból fakadóan egyenlők. II. János Pál pápa nyomán született meg a katolikus feminizmus vagy új feminizmus fogalma, miszerint
„a női és férfi mivolt nemcsak fizikai és pszichikai, hanem ontológiai szempontból is kiegészítik egymást. Csak a ’férfias’ és ’nőies’ kettősség valósítja meg teljesen az ’emberit’.”
A katolikus feminizmus kapcsán a nővér elmondja, hogy az Egyház azt szeretné, ha a férfi és a nő közötti különbségek nem feloldódnának, elmosódnának, hanem a meglévő egyediségek kiegészítenék és gazdagítanák egymást.
Kalmár Petra doktorandusz, katolikus hitoktató szintén ellenzi a torzítva értelmezett és így megélt feminizmust.
„Ez ugyanis minden szándéka ellenére nőietlen stílusban történik, és önmagát emészti fel.”
A helyesen megélt feminizmus viszont krisztusi szabadságra vezet, „felszabadítja a nőben és a férfiban is a nőiest, az animát. És a helyesen megélt feminizmus nem utálja a férfit, hanem örül annak, hogy ő is van.”
Arra is keresi a választ, hogy lehet-e helyünk nőként az Egyházban:
„Isten álmodott valamit mindegyikünkről. Rólam is, mint nőről. Ez az álma érdekel, ezt szeretném kibontani… Az életet, a feltámadt Krisztust képviseljük nőként. Sajátosan, máshogyan, mint a férfiak. Nem jobban, nem rosszul. Máshogyan.”
Michelangelo: Ádám teremtése a Sixtus-kápolna mennyezetfreskójáról
Varga Gyöngyi evangélikus lelkésznő Mirjám sorsán keresztül mutatja be az ószövetségi nőalakok (Sára, Rebeka, Debóra, Betsabé, Eszter) történetei közötti hasonlóságokat, párhuzamokat. Mirjam, aki nem lett sem feleség, sem pedig anya, az első nő az ószövetségi hagyományban, akit prófétának, közösségvezetőnek neveznek.
„Egy nő, aki Istennek elköteleződve megismerte az Igazságot… Mirjám élettörténete… vigasz és reménység minden nő, minden ember számára, aki küzd az életért, a szabadságért, az őt megillető tiszteletért és a méltóságért.”
A női oldal, Isten anyai arca után dr. Németh Norbert atya igyekezett bemutatni Isten atyai, férfias világát, valamint a bibliai apaképet az Ószövetség és az Újszövetség alapján. Emellett pedig arra keresi a választ, hogy mit értünk hiteles férfiképen a Biblia nyomán. Norbert atya hangsúlyozza, hogy nő és férfi testben és lélekben egyaránt kiegészíti egymást.
„Lényét Istenre vonatkozóan fedezi fel, aki megteremtette őt, mindketten Isten képmásai, akik arra hivatottak, hogy Istenhez hasonlóvá legyenek.”
A szerző szerint a kereszténység nem véletlenül ismerte fel apának, Atyának azt az Istent, „aki – a földi apák előképeként – szerető, gondoskodó szigorával és nagyvonalú elnézésével irányítja teremtett földi családja, az egész emberi közösség életét.”
„A férfi-nő polaritásban létező emberi személy egészét alapvetően meghatározza az istenképség. Istenben, aki felette áll a nemiségnek, felfedezhető az anyai és az atyai arc is.”
A kötetben szereplő írások csupán metszetek a hatalmas és jóságos Istenről. A könyv, amelyben Isten töredékesen megjelent, egy eszköz ahhoz, hogy rendkívül izgalmas világunkból kitekintsünk, és észrevegyük, honnan is jöttünk és hová tartunk – zárja gondolatait a kötet utószavában a szerző.
