A napokban jelent meg Időmérleg – Közel száz évem faggatása címmel dr. Széll Kálmán orvosprofesszor legújabb kiadványa, amelyben a szerző kilenc évtized eseményeiről, személyes élményeiről, meglátásairól ír, hatalmas élettapasztalatról tanúságot téve. A 97 professzor szerző könyve rendhagyó és szokatlan, hiszen három különböző téma köré épül fel mondanivalója, ám mindhárom téma közös pontja a változás vagy ahogy ő fogalmaz, „az idő rabszolgája.” A változás, amely végig kíséri egész földi pályafutásunkat, s ami fogamzásunktól kezdve halálunkig, sőt elporladásunkig hű kísérője életünknek, hogy aztán halálunk után a tér- és időnélküliségben végleg elbúcsúzhassunk tőle.
Az életkora folytán is hatalmas tapasztalattal és életbölcsességgel megáldott szerző megkapó stílusban repít vissza bennünket az időben egészen gyermekkoráig, bemutatva az akkori társadalmi helyzetet, betekintést nyújtva a mindennapi életbe és a politikába is egészen a második világháború utáni korszakig. A további fejezetekben életről és halálról elmélkedik, tanúságot tesz Isten-hitéről, bizakodik a túlvilágban. Emellett sorsunk változásának okait tárja fel a szerző, majd megosztja személyes tapasztalatait, véleményét és gondolatait a mai világról. Végezetül a szülőfalu, Herény 1945-48 közti életébe pillanthatunk be egy fennmaradt napló közlésével.
Egy jelentős életmű méltó kiegészülése az Időmérleg című kiadvány, amelyet éppen a napokban mutattak be a szombathelyi Herényiek Házában. A szerző sajnos nem tudott jelen lenni az ünnepi eseményen, ám az alábbi gondolatokkal ajánlja könyvét az érdeklődő olvasóknak:
„Fogadják a könyvet egy sokat tapasztalt idős ember hagyatékaként, aki mindig alázatot érzett a köz, a nemzet, szűkebb értelemben az olvasók igényével kapcsolatban. És ne feledjék: a televízió, a számítógép és az okos telefon mellett ma is érdemes olvasni. Az olvasott szellemi táplálék lassabban ’szívódik fel’, maradandóbb nyoma is van, mint a látott, majd tovatűnő képnek, vagy mint a hallott, de gyorsan el is illanó hangnak. Ezáltal az olvasott, sőt megemésztett szöveg tartósabban befogadhatóvá válik…”
A könyv tele van személyes emlékekkel, tárgyilagosságra törekvő, ám óhatatlanul szubjektív meglátásokkal, helyenként filozofikus gondolatokkal. Gondolatgazdag és a mai nemzedék számára tanulságos olvasmány. Írója így fogalmaz:
„Tisztában vagyok azzal, hogy könyvem nem regény, egyes részleteit nem lehet úgymond falni, de apránként meg lehet rágni, a múltat – a szerző nézőpontjából – meg lehet ismerni…”
