“2018. augusztus 26-án, vasárnap reggel forrongó hangulat uralkodott a Dublin belvárosában lévő The Alex Hotelben, az újságírók szálláshelyén, akik a pápát írországi útján kísérték. Miután reggel fél ötkor felkeltek, hogy Ferenc pápával együtt repülőre szálljanak az ország nyugati részén található knocki Mária-kegyhely felé, a vatikanisták elképedve hallották a hírt: a volt amerikai apostoli nuncius, Monsignor Carlo Maria Viganò által kivetett torpedó az éjszaka folyamán már számos konzervatív amerikai és olaszországi médián végigsöpört.
Részlet a könyvből
A volt egyesült államokbeli pápai nagykövet vádjainak középpontjában Theodore McCarrick volt bíboros állt, akit kiskorúakon elkövetett szexuális visszaélések miatt eljárás alá vettek, és akit a pápa néhány héttel korábban lemondatott. Viganò egy hosszú, tizenegy oldalas tanúvallomásban (1. rész, 2. rész – szerk.) bírálja a Vatikán által 2000 óta kijelölt vezetőket, amiért falaztak McCarrick bíborosnak, és elkendőzték tetteit. A vádlottak közé sorolja Ferenc pápát is, akit végül lemondásra szólít fel.”
Manapság a számos hírforrás ellenére sem mindig könnyű a médiából helyesen, pontosan tájékozódni, egy-egy ügy kapcsán tisztán látni, hiszen ahány forrás, annyiféle adaptáció lehetséges. Nézetek, politikai érdekek ütközhetnek. Ezúttal a megszokottnál komolyabb és nehezebb témát kínálunk Nicolas Senèze: Hogyan akarta Amerika megbuktatni a pápát? című könyvét ajánlva olvasóink figyelmébe. A kiadványban a szerző, aki aLa Croix francia katolikus napilap vatikanistája „puccsként” mutatja be az amerikai ultrakonzervatív katolikusok támadását Ferenc pápa ellen, akik manipulálták a volt washingtoni nuncius, Carlo Maria Viganó érsek „tanúvallomását”. Mindennek kiindulópontjaként pedig a homoszexuális Theodore McCarrick amerikai bíboros bűneit nevezi meg, és más visszaélések mellett ezt részletezi leginkább.
A könyvből részletesen kibontakoznak előttünk a McCarrick amerikai bíborossal kapcsolatos sajnálatos és lesújtó tények – kiskorúakon elkövetett szexuális visszaélések –, melyek következtében eljárás alá vették, és akit a pápa néhány héttel korábban lemondatott. Az üggyel kapcsolatban többen – a felelős főpapokkal együtt – Ferenc pápát is vádolják, sőt lemondásra szólítják fel, pedig ezt az ügyet is éppen ő oldotta meg radikálisan. A könyvet olvasva világossá válik az olvasó számára, hogy
„Ferenc pápa – akivel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy sohasem volt a legkisebb felelőssége sem Theodore McCarrick 1977 óta tartó, egymást követő előléptetéseiben – volt az első, aki valódi szankciókat rótt ki a bűnös bíborosra. Ezek a szankciók különösen is kemények voltak, mivel ekkor már fiatalkorúakon elkövetett bűncselekményekről is szó volt.”
A szerző szerint mindemögött konzervatív főpapi csoport, a Kolumbusz-lovagok, továbbá gazdag, filantróp világiak és jobboldali politikai hatalmak támadása ismerhető fel. Állítását a könyv 3. és 4. fejezeteiben igazolja is. Szerencsére azonban – egyes tájékozott szakemberek szerint – túlzás puccsról, összeesküvésről beszélni, hiszen Ferenc pápa kritikusai, ellenfelei elenyésző kisebbséget alkotnak. Az olasz vatikanista, Andrea Tornielli – akire egyébként e könyvében Senèse is hivatkozik – már korábban helyesen állapította meg:
„Én nem használnám az összeesküvés szót, hanem inkább ezt a mozgolódást „politikai-média-műveletnek” nevezném. Ugyanis előre stúdióban eltervezték a „műveletet” olasz újságírók és amerikai médiaigazgatók, akik nyilvánosan elmondták, hogy részt vettek e dokumentum megírásában, és előkészítették terjesztését. Továbbá ezt a „műveletet” támogatja az Egyházon belüli ultrakonzervatívok kis csoportja (főleg, de nem kizárólag az USÁ-ban), akik aláássák a Szentatya szolgálatát. Nem is a szexuális visszaélések okán, hanem mert nem tetszik nekik Ferenc pápa tanítóhivatala, lemondását akarják, és új pápaválasztást.”
Diego Fares argentin jezsuita tanulmányozta Jorge Mario Bergoglio életútját. A Csend és szó című művel kapcsán, melyben Bergoglio atya córdobai gondolatait gyűjtötte össze, így ír:
„A sötétség és a nagy megpróbáltatások idején, amikor nem tudjuk kibogozni a csomókat, és amikor semmit sem látunk tisztán, olyankor hallgatnunk kell: a csend szelídségében még gyengébbnek látjuk majd magunkat, maga az ördög pedig felbátorodik, és megmutatja magát úgy, ahogy van, igazi szándékaival, többé már nem a fényesség angyalának álcázva magát, hanem szemtelenül, szégyen nélkül.”
Elképzelhetetlen, mi lett volna, ha egy kevésbé határozott pápának kellett volna szembenéznie ekkora viharral. Ferenc pápa a csendet választotta.
„Semmi sem dőlt el előre, és a pápa azzal, hogy a csendet választotta, még a legbuzgóbb támogatói közül is nem egyet kibillentett. ‘Az ilyenek megfeledkeztek róla, hogy Ferenc pápa sohasem védte saját magát az őt ért vádakkal szemben… Ez azért van, mert tudja, hogy előbb-utóbb felszínre kerül az igazság.”
A könyv rámutat arra, hogy egy-egy valós, megtörtént esemény vagy botrány kapcsán újabb és újabb lavinák zúdulhatnak ránk, s hogy egyes érdekeltségi körök más-más célokra igyekeznek felhasználni a megszerzett információkat, tényeket. Senèze könyve azonban hiteles összeállítás Ferenc pápa védelmében. A katolikusok nagy többsége szeretettel ragaszkodik Ferenc pápához. A Szentatya az Evangélium hűséges megélését, a békét, az egyes népek, nemzetek közötti barátságot helyezi előtérbe, míg élesen elítéli a fegyvergyártást és a háborút, az anyagi javak bálványozását. Sőt nemcsak a keresztények, hanem a nagy vallások hívei, sőt nem hívők kis rokonszenvvel tekintenek szolgálatára, így bizton remélhetjük hát, hogy az ultrakonzervatívok egy kis csoportjának nem sikerül megbuktatnia őt.
