Bruno Ferrero színes képekkel, rajzokkal teli gyermekkiadványa, Az isteni irgalmasság rövid történeteket tartalmaz, amelyek által a gyerekek könnyedén megérthetnek olyan fogalmakat, mint figyelmesség, befogadás, gyöngédség, megbocsátás, áldozat, nagylelkűség, együttérzés vagy az ellenségeink szeretete. Olyan fogalmak ezek, amelyeket nemcsak hívők, de nem hívők is magukénak érezhetnek, bárki értékrendjében helyet kellene, hogy kapjanak. Olyan értékek, amelyek nélkül nem élhetünk emberhez méltó életet, nem élhetünk emberi társadalomban. Olyan értékek, amelyek megértését, elsajátítását és alkalmazását már kis korban el kellene kezdeni megtanítani. Ebben segít ez a könyv.
Az irgalmasság figyelmesség – kezdi Bruno Ferrero, majd egy olyan kisfiú történetével folytatja, aki igencsak zokon vette, hogy köszönetnyilvánításáról tudomást sem vett egy étterem pincérnője.
„Tegnap egy étteremben ebédeltünk… A pincérnő – aki kiszolgált minket – nem volt sem szép, sem udvarias. Az ebéd alatt legalább százszor mondtam neki: »Köszönöm.«
Ő még csak meg sem hallotta, és igaza volt: fizetést kap azért, amit csinál. Ma anyukám – mint mindig – felkelt, hogy hozzon nekem egy pohár vizet. Nem tudom, hogyan, de kicsúszott a számon egy »köszönöm«. Még sosem tettem ilyet.
Anyukám leült, és úgy láttam, mintha szinte sírna.
Következtetés: nem kell sok, hogy megríkassam anyukámat. Elég 13 évente egyszer azt mondani: »köszönöm«.”
A szerző a történetet követően Jézus egy cselekedetéről – a vak meggyógyításáról – ír néhány sorban az olvasónak, majd a fent említett kisfiú számol be a történet kapcsán szerzett tapasztalatairól:
„Néha tényleg olyan vagyok, mint egy vak, pedig nagyon is jól látok. Nem látom, hogy anyukám és apukám mennyi mindent tesz meg értem szeretetből. Nem látom az osztálytársaimat, a tanáraimat, azt a sok-sok embert, akik jót tesznek velem, vagy értem dolgoznak. Fel fogom vetni az osztályomban, hogy szervezzük meg a figyelmesség napját. Mindenkinek egy napig figyelmesnek kell lennie azokkal, akikkel találkozik.”
Ma, amikor a migráció mindennapos jelenség és igencsak megosztja a közvéleményt, különösen is aktuális a szerző befogadásról szóló meséje, amelynek főszereplője egy Szofi nevű kisegér. A kis kíváncsi felfedezőútra indul, de egy ölyv majdnem zsákmányul ejti. A sérült állat az erdőbe menekül, ahol számos segítője akad:
„Szofi a nyuszira gondol, aki elküldte a borz házához, a borzra, aki ápolta, a sünire, aki elküldte a tölgyfához, a tölgyfára, aki adott neki egy kicsit a saját erejéből, az erdei egérre, aki odaadta neki az elpotyogtatott gabonát, és a verébre, aki megmutatta neki a hazavezető utat. És szépen lassan a sötétben mindenkinek azt mondja: – Köszönöm!”
A kisegérről szóló mese után kapott helyet Jézus és a leprás története, majd a felfedezett igazság és a szerző tanácsa:
„Irgalmasnak lenni, mint te, azt jelenti, hogy szereted és tiszteled a szegényeket, a gyengéket, azokat, akik tönkrementek, akik nem tartoznak a jómódú, jó családból származó emberek közé.
Meg kell tanulnom kitörölni a rasszizmus nyomát is a viselkedésemből.
Az osztályommal megszervezhetem A kinyújtott kéz hetét, amely során adományokat vihetnénk idősek otthonába, gyermekkórházakba, vagy a környékünkön lakó nehezebb sorsú embereknek.”
Az alábbi témákkal és történetekkel találkozhat még az olvasó a kiadványban:
- A babusgatók országában (történet a gyöngédségről)
- Szögek (a megbocsátásról)
- Egy darab fa (az áldozatról)
- Levél Mártának (a nagylelkűségről)
- Az osztály döntése (az együttérzésről)
- Márta és a sárkány (az ellenségeink szeretete)
A szerző többek között arra is felhívja fiatal olvasói figyelmét, hogy felelősséget kell vállalnunk a viselkedésünkért, leszögezi, hogy cselekedeteink mindig kihatnak a többiekre, megerősíti az olvasót abban, hogy az életben mindig vannak betartandó szabályok, és felhívja a figyelmet a bocsánatkérés fontosságára is. A könyv végén Bruno Ferrero szintén gyereknyelven, röviden, néhány sorban megismerteti a fiatalokat az irgalmasság 7 testi cselekedetével is.
