A koronavírus járvány már több mint egy éve nehezíti szinte az egész emberiség mindennapjait. Hazánkban tavaly tavasszal kellett szembesülnünk olyan élethelyzettel, amellyel eddig talán nem is találkoztunk. Mára mondhatni hozzászoktunk ehhez, tavaly azonban az újdonság erejével hatott a pandémia, akkor talán még inkább szükségünk volt lelki kapaszkodókra.
Húsvét- Pünkösd című kis könyvében Beran Ferenc a járványos időben készült húsvéti elmélkedések leírt változatát adja az olvasó kezébe. A járványhelyzetre, mint „nehéz idők”-re való utalás sok helyen megtalálható a szövegben, és sajnos még ma is aktuális.
A rövid írások a virágvasárnaptól pünkösdig tartó kegyelmi idő napi evangéliumairól elmélkednek. Az egyes gondolatok megpróbálják szívünket megnyitni az üzenet befogadására, hogy jobban fel tudjunk készülni az egyes ünnepekre, és azok üzenetét cselekedeteinkkel is képesek legyünk kifejezni. Ahogy a bevezetőben is olvashatjuk, a pandémia lezárultával is „hasznos lesz visszaemlékezni azokra az időkre, amikor ezek a gondolatok sokak számára hitet, bátorítást adtak, s mivel az evangélium üzenete nincs helyhez és korhoz kötve, mindig is időszerűek”, ma is, hiszen a járvány még mindig erősen jelen van életünkben.
Egy helyütt a lelki tartalékok jelentőségét hangsúlyozza a szerző:
„A keresztény ember elsősorban lelki tartalékokkal rendelkezik. Az együttérzés kifejezése nem is kerül pénzbe, de sokat jelenthet a másik számára. Adjunk ebből a tartalékból, és higgyünk abban, ha adunk, a házunk betelik a szeretet kenetének az illatával.”
Beran Ferenc arra is figyelmeztet, hogy próbáljuk keresztény emberhez méltó módon várni Húsvét ünnepét, felkészíteni lelkünket az Egyház legnagyobb ünnepének megülésére. Hangsúlyozza, hogy Isten-képiségünkből fakadóan mindannyian a jóra, a teljességre vágyunk.
„Egyéni érdekekből, előítéleteinkből, gőgjeinkből származó haragunk, indulataink azonban nagyon sokszor felülírják szívünk vágyait, és olyant mondunk vagy teszünk, amivel keresztre feszítjük Jézust. A passiót hallgatva gondolkozzunk el azon, hogy Jézus szeretetét újragondolva hogyan tudunk szabadulni ezektől a bűnöktől, hogy tiszta szívvel tudjuk ünnepelni Húsvét ünnepét.”
Nagycsütörtöknél az alábbiakat olvashatjuk, s elmélkedhetünk:
„Boldogok vagytok, mert megértitek, és így is tesztek.”
(Jn 13,17)
Húsvét – ahogy Beran Ferenc is utal rá – lényege szerint közösségi ünnep. Az apostolok az örömhírt, hogy Jézus feltámadt, közösségben élték át és közösségben adták tovább. Húsvétot tavaly a járvány terjedése miatt a közösség jelenléte nélkül, üres templomokban kellett megélni.
„A hívő ember is közösségben éli meg hivatását, a megajándékozottságot és a küldetést. A pap, Jézus példáját követve, a szolgáló szeretet kifejezéseként megmossa a hívek lábát, majd a hívekkel együtt megünnepli az Eucharisztia alapítását… Az utóbbi időben, a járvány miatt, inkább lelki módon folyhat a szeretet továbbadása. Mit jelenthet a lábmosás lelki értelemben ezekben a járványos időkben? Például azt jelentheti, hogy jobban kifejezzük tiszteletünket a másik iránt, figyelünk a másikra, próbálunk segíteni rajta. Ahhoz, hogy a lelki találkozás valóban megvalósuljon, még nagyobb összeszedettségre és imára van szükség mostanában. Bár a járvány korlátoz minket mozgásunkban, személyes találkozásokban, merítsünk erőt abból, hogy Jézus a kereszten, bár mozdulni sem tudott, mégis gondoskodott édesanyjáról és tanítványairól.” Ahogy Beran Ferenc mondta tavaly, úgy idén is aktuális az a gondolat, miszerint, „a nagycsütörtök lehetőséget ad arra, hogy imádságban elmélyülve szolgáló szeretetünket lelkileg is kifejezzük.”
A könyvben található elmélkedések segítségével talán még jobban felfénylik Húsvét üzenete: a jelenben kell élnünk, de mindezt úgy kell tennünk, hogy közben az örök hazát is építjük. A húsvéti hajnal fénye ad ehhez irányt és bátorítást.
Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak.
