Dienes Valéria Keresztútja (Szent István Társulat, 2025) ritka és kivételes alkotás. A keresztúti irodalom hagyományában többnyire a szenvedés külső képei segítik az olvasót az együttérzés felé: a fájdalom részletei, a testi gyötrelem rajzai indítják meg a lélek húrjait. Más, modernebb megszólalások Jézus feltételezett belső érzéseit adják hangra, hogy közelebb hozzák a Megváltó emberi arcát.
Dienes Valéria műve azonban ennél jóval mélyebbre vezet. Az egyes stációk történései csupán jelzésszerűen, címekként villannak fel – a lényeg nem a külső esemény, hanem a belső történés. A sorokban Jézus lelki rezdülései formálódnak szavakká. Olyan, mintha egy apokrif evangélium lapjait olvasnánk: bensőséges, megrendítő elmélkedések követik egymást, és az olvasóban szinte észrevétlenül megszületik az együtt szenvedő empátia. A végpont pedig nem lezárás, hanem küldetés:
„Ez nem befejezés. Ez kezdés. Most kezdem építeni Egyházamat, a Testem helyett itt maradó Misztikus testet. Ti vagytok ez a Test!”
A könyv értéke nem pusztán irodalmi igényességében vagy teológiai gazdagságában rejlik. Különlegessége abból fakad, hogy Jézust halljuk megszólalni – nem kívülről szemlélve, hanem belülről, a lélek mélyéből. Szavai egyszerre irányulnak az akkori tanítványokhoz és a mai emberhez, aki a jelenkor szorongásait és retteneteit hordozza.
Ez a keresztút ugyanakkor személyes vallomás is. Dienes Valéria saját szenvedéstörténete, megtérése, belső küzdelmei is átszűrődnek a sorokon. A könyv nem gyors olvasásra való: inkább lelkigyakorlat. Elcsendesedést, összpontosított figyelmet és lassú, elmélkedő haladást kér.
„Engem választottál. De engem csak a kereszttel együtt lehet választani. Mert mikor az „ember” mosta kezét, már hozták a keresztemet. Hozzám tartozik. Átölelem. Vele együtt vagyok csak egész, mert a kereszt életfeladatom eszköze. Fegyverem. Várva vártam egész életemen át. Mindig rá gondoltam. És szerettem benne Atyám akaratát.”
„Ezért járják a lelkek a keresztutat az én keresztutam óta. Emelt fővel nem lehet a Kálváriára menni. Lehajtott fej, roskadó térdek, vállak… ez a keresztút stílusa.”
„Nem is kell megérteni, csak hinni”
Ki volt Dienes Valéria?
Dienes Valéria (született Geiger Valéria, 1879, Szekszárd – 1978) a 20. századi magyar szellemi élet kiemelkedő, mégis sokáig háttérbe szorult alakja. Szekszárdi évei révén barátság fűzte Babits Mihályhoz. Matematikából és fizikából szerzett tanári diplomát, majd első nőként doktorált filozófiából és esztétikából Magyarországon.
Franciaországi tanulmányai során a párizsi egyetemen hallgatta Henri Bergson előadásait, és megismerkedett Teilhard de Chardin evolúciós gondolkodásával. A korábban vallástalan filozófus Budapesten katolikus hitre tért. Mély lelki kapcsolatban állt Prohászka Ottokár püspökkel, aki meghatározó hatással volt további életére. Belső, spirituális arca azonban sokáig rejtve maradt – ezért is különösen jelentősek most újra felfedezett írásai.
A kötet borítóján Tám László A Getszemáni-kert (részlet, 2023) című festménye látható – mely alapján nyitó képünk is készült –, amely vizuálisan is ráhangol a belső vívódás sötét éjszakájára. Ehhez a lelki atmoszférához kapcsolódik Rónay György megrendítő verse, az Olajfák éjszakája:
„Szállj le, éjszaka, szállj, / szenvedés éjszakája, / hűtlenség éjszakája, / gyötrelem éjszakája, / irgalom éjszakája. / Takard be lépteiddel a földet, / borítsd rá fekete lepedődet, minden kínokra vond rá szemfedődet, / függönyözd el a verejtékezőket. / Szállj le, éjszaka, szállj, / fájdalom éjszakája, / kegyelem éjszakája, / árulás éjszakája, megváltás éjszakája.”
Ez a Keresztút nem csupán olvasmány – belső út. Nem egyszerűen elmélkedés a szenvedésről, hanem meghívás: Krisztus útján haladva felfedezni, hogy a kereszt nem lezár, hanem küldetésbe állít.
Kiadó: Szent István Társulat, 2025
***
Ha szeretnék tovább mélyíteni a keresztút imádságos tapasztalatát, szeretettel ajánljuk az alábbi imafüzeteket is:
