A szentekről és boldogokról manapság talán sokan úgy gondoljuk, hogy csak az idősebbek olvasnak szívesen, s találják követendőnek életpéldájukat. Lehetséges, hogy egy több száz esztendővel ezelőtt élt szent életpéldája nemcsak időben, hanem ebből fakadóan a kulturális viszonyok és a társadalmi normák különbözősége miatt is nehezebben szerethető, befogadható egy mai fiatal számára. Nehezebben találhatók ugyanis egyezések, közös pontok az adott szent és a fiatal saját élete között.
Umberto De Vanna Boldog Carlo Acutis – 15 év barátság Istennel című könyve egy különleges fiúról szól, aki mindössze 15 esztendőt élt a földön, ám ez a másfél évtized a Mennyei Atya szeretetében telt. A 2020. október 10-én boldoggá avatott Carlo Acutis személyében egy mai fiatalokhoz közelálló példaképet kapott a világ. Az olasz fiatalember nem olyan szent, mint amilyenre számítanánk. Azért ilyen szeretnivaló és meglepő figura, mert minden egyes olyan tulajdonsággal rendelkezik, amellyel a mai fiatalok: életerős, szereti az informatikát és a sportot. Mindenkivel barátságos és szeretetteljes, de ezzel egyidőben Istent helyezi az első helyre.
Carlót, „Isten szerelmesét” rendkívül vonzotta egy mély lelkiség, amelyet emberi kötöttségek nélkül élt meg, és olyan ösztönösen szívta magába a hit világát, mintha a mennyországból csöppent volna ide közénk.
Carlo sorsa emberek millióinak lelkét érintette meg. Umbriában mind a mai napig újabb és újabb kezdeményezések születnek: az eucharisztikus csodák, a betegség elfogadása ugyanúgy fontos téma, mint a szegényeknek szánt étkezde megnyitása.
Ferenc pápa az Oltáriszentség szerelmesének nevezte a fiatalembert, és így vélekedik róla:
„Nem elégedett meg a kényelmes mozdulatlansággal, hanem megragadta korának szükségleteit, mert a leggyengébbekben Krisztus arcát látta. Tanúságtétele jelezze a mai fiatalok számára, hogy az igazi boldogság azáltal érhető el, ha Istent tesszük az első helyre, és szolgáljuk Őt testvéreinkben, különösen a legutolsókban.”
A róla szóló közelmúltban megjelent kiadvány a fiatalok igényeire jól ráérző Don Bosco Kiadóban látott napvilágot. A Carlót bemutató könyvnek nemcsak egyes lapjai, szövegrészletei színesek. Számos fotót közöl a fiatal fiúról és azokról a helyekről, ahol rövid, ám annál tartalmasabb élete során megfordult.
A könyv lapjain kibontakozik előttünk izgalmas személyisége, többek között azt is megtudhatjuk róla, hogy nagyon szerette és óvta a természetet.
„Szent Ferencet azért is csodálta, mert mindketten szerették és tisztelték a természetet. Carlót mindig foglalkoztatta a környezetvédelem. Annyira szeretett volna szép és tiszta világban élni, hogy olyan különleges sétapálcát kért ajándékba, amellyel össze tudta gyűjteni a szemetet miközben a hegyekben vagy a tengerparton sétált.”
Közeli és távolabbi rokonai, a vele kapcsolatban állók nyilatkoznak róla, s villantják meg személyiségének egy-egy rétegét. Sokak szerint az informatika mestere, már 15 évesen igazi számítógépzseni volt.
„Hitt a számítógép és az internet konstruktív használatának fontosságában, sokakat lenyűgözött hozzáértésével.”
Programokat írt, filmeket vágott, weboldalakat készített, gyermekújságok szerkesztésével, tördelésével is foglalkozott. Összegyűjtötte az Egyház által elismert eucharisztikus csodákat, és létrehozott ezekből egy kiállítást. Ez az ő remekműve, amely ma is elérhető az interneten az alábbi oldalon:
http://www.miracolieucaristici.org/
Egyszerű és mély hit jellemezte Carlót.
„Lelkisége hagyományosnak, szinte régimódinak tekinthető: Jézus szíve és az Eucharisztia iránt tanúsított hódolata, az angyalok és a szentek iránti tisztelete, illetve a pápa és az egyház iránti szeretete. Szűz Mária különleges tisztelője volt, akit kedvesen ‘élete egyetlen asszonyának’ tekintett. Hitének óriási ereje is volt. Andrea, az édesapja azt mondta: ‘A titka az állandó és folyton megújuló akarat volt, hogy Istent helyezze az első helyre. Ennek köszönhetően olyan harmonikus személyiséggé vált, aki hatalmas belső békét sugárzott.’ Valaki úgy definiált Carlo életét, mint rendkívüli a hétköznapiak között.”
Egyik osztálytársa mesélte róla:
„Carlo egy héten több alkalommal is elment a szentmisére, tényleg óriási hite volt. Hitt a rövid, Istennel történő személyes beszélgetésekben, és minden nap elmondta a rózsafüzért.”
Carlo élete 15 éves korában ért véget egy viharos lefolyású betegség miatt. Temetését a milánói Titkos Szűz Mária templomban tartották.
Gondolkodj rajta egyénileg vagy csoportban!
– szólítja fel olvasóját a könyv egyik fejezete, amelyben különböző, Carlo életének egyes eseményeit röviden bemutató témákról lehet elmélkedni. A könyv kétségkívül legértékesebb és legszebb részei azonban a boldog gondolatait megörökítő oldalak. Zárásképp ezekből szemezgetünk.
„Mindenki eredetinek születik, de sokan másolatként végzik” – mondta Carlo. Ő mindig is különleges maradt, akinek az Euchrisztia jelentette az „autópályát a mennyországba.”
Hitte, hogy „csak az lesz valóban szabad, aki teljesíti Isten akaratát”, így mindenkit buzdított:
„Találd meg Istent, így megtalálod az életed értelmét. A szomorúság a saját magunkra vetett pillantás, a boldogság az Isten irányába fordított tekintet.”
