Az elmúlt években több olyan kiadvány is napvilágot látott, amelyből a hívők bepillantást nyerhettek az immár boldogként tisztelt Brenner János atya élettörténetébe: boldog gyermekkorába, mélyen vallásos szülei és testvérei, családja mindennapjaiba. A napokban újra megjelent, immár bővített kiadásban a Boldog Brenner János vértanú üzenete című kiadványunk.
A Martinus Könyv- és Folyóirat Kiadó gondozásában megjelent könyvet kézbe véve különböző írásain és prédikációs jegyzetein, valamint egy fotóalbumon keresztül sejlik fel az olvasó előtt Boldog Brenner János atya egyénisége, személyisége, mélységes hite és elvei, amelyek mentén életét élte, s ami felé igyekezett híveit is terelni lelkipásztori munkája során. A kiadványt tovább színesítik a boldoggá avatáson elhangzott beszédek Erdő Péter bíborostól, Székely János szombathelyi megyéspüspöktől és Angelo Amato bíborostól, továbbá a legifjabb testvér, Brenner József nyugalmazott helynök, nagyprépost atya visszaemlékezései.
A könyvből elolvashatjuk János atya lelkigyakorlati elmélkedéseit, de megtaláljuk benne többek között az elsőéves kispapoknak mondott duktori búcsúzását is. Közel száz prédikációs jegyzetbe lapozhatunk bele, amelyek témája körülöleli az egyházi évet. János atya lényegretörően, általában a hétköznapi életből is hozott példákkal színesített prédikációkat állított össze, amelyek mondanivalója mindig, így ma is életszerű és örökérvényű.
Rövid, ám annál tartalmasabb és mindig a jó Istent szolgáló életének végét a szenvedés határozta meg. Egyik prédikációs jegyzetében a következőképpen elmélkedik a szenvedésről.
„Mi sokszor oly nagyon visszariadunk egy kis szenvedéstől, fájdalomtól, egy foghúzástól, vagy annyit panaszkodunk lelki sebeink miatt. Viseljétek türelmesen a szenvedést, és ajánljátok fel a Jóistennek engesztelésül a bűnösök megtéréséért.”
Brenner atya a szenvedést egy hurokhoz hasonlítja.
„Ha a hurokba került madár vergődik, még szorosabbra húzza a hurkot a lábán. Aki szabadulni akar a szenvedéstől, még több szenvedéssel keseríti életét. El kell fogadnunk az Isten kezéből a szenvedést, mert az a gondviselő Isten jóságának az eszköze. (…) Szenvedés nélküli élet nincsen, de a mi kezünkben van az eszköz, hogy a szenvedésből értéket, örök koronát nyerjünk.”
A könyvet családi fotóalbum zárja. A képek Brenner János atya születésétől a haláláig mutatják be a családi, majd lelkipásztori élet egy-egy meghatározó, vidám, megható vagy éppen hétköznapi pillanatát. A galériát átlapozva a három boldog, gyakran mosolygó Brenner fiú képe tárul elénk játék közben vagy szüleik szerető ölelésében. A János atya haláláig minden fotón derűt, nyugalmat és életörömöt sugárzó édesanya és a családját féltőn, ám bölcs, jóságos szeretettel óvó komoly édesapa képe láttán szinte átsugárzik az olvasóra a Brenner család lelkülete. Ahogy az édesanya, úgy János atya is derűt, életörömöt, vidámságot sugároz ránk nyílt tekintetű, mosolygós képein keresztül. Egy esztendeje boldogként tiszteljük őt, a könyv hátsó borítóján található néhány sor segítségével pedig immár szentté avatásáért imádkozhatunk.
