A breviárium igyekszik Barsi Balázs igehirdetői munkásságának valamennyi fontos területét és témáját felölelni. A Breviárium első kiadása 2015 végén, Balázs atya hetvenedik születésnapjára jelent meg, és a válogatott szövegrészletek elrendezésének fő elve az volt, hogy a mintegy félezer szemelvény a szerző igehirdetésének egy-egy szava köré csoportosítva jelenjen meg, így segítve az olvasót a Barsi Balázs-i témák közti eligazodásban.
Aki már hallotta Barsi Balázst prédikálni vagy tanítani, annak nem kell magyarázni, hogy ő elsősorban az élőszó, a hangzó ige embere. Jelen kötet azonban arról tanúskodik, hogy a szóbeliség vitathatatlan elsősége mellett Barsi Balázs irodalmi munkássága is rendkívül gazdag és sokoldalú.
A kötetben összegyűjtött szemelvények közt a legváltozatosabb szövegek találhatók: a homíliák, konferenciabeszédek, előadások részletei mellett találunk itt tudományos értekezést, elmélkedést, lírai hangvételű naplóbejegyzést és személyes reflexiót tartalmazó levelet, irodalmi igényű példázatot, glosszát, valamint tömör, aforizmaszerű gondolatokat és végül, de nem utolsó sorban bensőséges hangvételű, illetve himnikusan szárnyaló imádságokat is.
Barsi Balázs atya egy-egy evangéliumi mondat magyarázatában, egy mindennapi beszélgetésben a valóságot sokszor meghökkentő módon, a maga eredetiségében és egyszerűségében képes feltárni. A ferences lelkiségről egy cikkében így beszél:
„Nehéz megragadni, mi is egy közösség lelkisége. Olyan az, mint a családi atmoszféra. Szavakkal nemigen írható le, de belépve egy otthonba, rögtön érzi az ember. Nehéz tetten érni azt, mert a személyek közötti kapcsolatokban valósul meg.”
Szent Ferencről azt mondja egyik életrajzírója, hogy „egész testéből nyelvet csinált” (1Cel 97). A ferences rend alapítója Krisztus imitátoraként, utánzójaként tűnik fel előttünk. De sok más embertársunk, így Balázs atya élete, személyisége sem érthető meg legfontosabb kötődése nélkül: lényével, életével a Legszentebbre, az Úrra mutat. Amikor kézbe vesszük igehirdetésének breviáriumát, rövid foglalatát, sorainak olvastán karakteresen kirajzolódik előttünk az ő szellemi portréja, de csak azért, hogy ezáltal még elevenebb legyen bennünk Annak az arcképe, aki az elmúlt közel nyolc évtized folyamán életének mindig főszereplője volt, s akit szerzetesként, papként, tanárként szolgált és hirdetett.
