Scott Hahn katolikus teológus könyvében az utolsó vacsora és a kereszt misztériumáról elmélkedik. Két szálon közelít a kérdéshez: miközben feltárja Jézus szavainak és tetteinek zsidó gyökereit, elmeséli a protestantizmusból a katolicizmusba vezető személyes útjának történetét. A könyv egyfajta történelmi utazás is, melyben megelevenedik az akkori kor szokásai, főbb helyei.
A világszerte ismert író felidézi, hogy a nyolcvanas évek első felében, amikor még presbiter lelkész volt, híres lelkésztársa a húsvétvasárnapot megelőző vasárnapi istentiszteleten elmondott prédikációjában föltette a kérdést hallgatóságának: elgondolkoztak-e már azon, mit értett Jézus az alatt, amikor János evangéliumának beszámolója szerint azt mondta a kereszten: „Beteljesedett”. Mi teljesedett be valójában? Csönd következett, és a lelkész maga is bevallotta: ő sem tudja a választ. Scott Hahn ezt követően hónapokig kutatta a kérdést, mélyrehatóan tanulmányozva a Szentírást, az egyházatyák, valamint modern zsidó és keresztény tudósok tanulmányait.
A szerző kiemeli: a négy részből álló húsvéti étkezés egyes fogásaihoz egy-egy kehely vízzel vegyített vörösbor társult. A vacsora első része az első kehely bor fölött elmondott különleges áldásból (kiddus) állt, amelyet a keserű saláta felszolgálása követett. A második rész a kivonulás történetének elbeszélését foglalta magában, amit a második bor elfogyasztása követett. A harmadik fogás a bárányból és a kovásztalan kenyérből állt, ezután itták meg az „áldás kelyheként” ismert harmadik kehely bort. A széder csúcsa a „Nagy Hallél” (Zsolt 114–118) eléneklése és a negyedik kehely kiüresítése volt, amelyet gyakran a „beteljesedés kelyhének” neveztek. Scott Hahn rávilágít: a harmadik kehely fölötti imádság után Jézus azt mondja tanítványainak:
„Bizony mondom nektek, nem iszom többé a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom az Isten országában” (Mk 14,25).
Jézus tehát elhagyta a negyedik kelyhet, és hangosan ki is fejezte, hogy így tesz. A könyv szerzője arra keresi a választ, miért döntött így Jézus? Vajon miért jelentette ki Jézus az utolsó vacsorán, hogy nem iszik a szőlő terméséből, aztán miért kért mégis inni nagypénteken? Miért hasonlítja kereszthalálát egy kehely kiürítéséhez?
„Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” (Mt 26,39).
Elhatározása, hogy nem iszik a „szőlő terméséből”, újra megjelenik a golgotai jelenetben, közvetlenül a keresztre feszítés előtt:
„Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el” (Mk 15,23).
Ezután érdekes fordulat történik:
„Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: »Szomjazom«” (JN 19,28) {…}„Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték” (Jn 19,29).
Amikor Jézus úgy döntött, hogy elhagyja a negyedik kelyhet, befejezetlenül hagyta a pészahi liturgiát. Ezután, még keresztre feszítése előtt visszautasította a neki felajánlott bort. Legvégül savanyú bort vagy ecetet kínáltak Jézusnak, melyre így válaszolt:
„Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: »Beteljesedett!«. Aztán lehajtotta fejét, és kilehelte lelkét” (Jn 19,30).
Scott Hahn leszögezi:
„Beteljesedett! Végre megtaláltam a választ a lelkészem kérdésére. A húsvét teljesedett be! Úgy tűnik tehát, hogy hiánytalan volt Jézus szédere: azzal a borral, amit az Úr az utolsó leheletével megivott, minden befejeződött és beteljesedett.”
Scott Hahn vallja, hogy a húsvét Jézus egyszer s mindenkorra szóló áldozatának emlékét idézi, de megemlékezik arról is, hogy áldozatának kegyelmét nemzedékről nemzedékre a hívőkre is alkalmazzák. Jézus azt mondta tanítványainak:
„A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek” (Mk 10,39).
