A gyerekek odavannak a szuperhősökért, tetszik nekik a végtelen erejük és azok a képességeik, amelyek csak a mesehősöknek lehetnek. Sokan nem is gondolják, hogy ilyen csodás képességeik nemcsak kitalált személyeknek lehetnek. Köztünk is élnek, léteznek valódi hősök, különleges képességekkel megáldott teremtmények. Ők az angyalok, akikre sokszor úgy tekintünk, mint kitalált lényekre, pedig valóban létező és éppen a mi életünket óvó, őrző, vigyázó és minden pillanatban figyelemmel kísérő teremtmények ők.

Róluk mesél gyerekeknek és érdeklődő felnőtteknek mesteri írói képességei segítségével Bruno Ferrero 7 angyal történetén, bibliai idézeteken és őrangyalokhoz szóló imádságokon keresztül.

Ez a könyvecske segít a felnőtteknek és a gyermekeknek felfedezni életükben az angyalok nyomait. Ráébreszt bennünket arra, hogy az őrzőangyal nem csupán egy színes képecske, amely sok gyermek ágya felett lóg, hanem létező valóság – nyomaikat ki-ki felfedezheti saját életében, mindennapjaiban is, csupán nyitott szívvel kell járni. Elgondolkozhatunk azon, hogy amikor megnyugodva felsóhajtunk, mert valamit sikerült végrehajtanunk, vagy éppen elkerültünk egy szerencsétlenséget, netalán aprócska, ám annál örömtelibb dolog történt velünk, olyankor valóban csak szerencsénk volt-e, vagy annál jóval többről lehet szó?

Tudnunk kell, hogy mindannyiunknak van egy angyala, ezt Jézus is világosan megmondta. Máté evangéliumában így szólt tanítványaihoz:

„Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát” (Mt 18, 10).

Az angyal egy létező valóság, aki sosem hagyja magára az embert, mindig mellette marad, hogy őrizze és védje őt. Egy család tehát csupa angyali szárnysuhogás! Beszéljünk erről a gyermekeinknek, mielőtt túl nagyok és figyelmetlenek lesznek ahhoz, hogy észrevegyék őket.

Isten angyala, ki őrzőm vagy, kinek engem Isten kegyelme ajánlott: világosíts, őrizz, kormányozz és vezérelj engem! Ámen.”

Ahogy Bruno Ferrero szívet melengető történeteit végig olvassuk, hamar rájövünk, hogy számos módon, „alakban” találkozhatunk Isten különleges teremtményeivel. Az egyik történetben egy padon ülő, rózsaszín ruhás kislány képében, másutt Don Bosco mellett nagy kutya formájában. A lényeg, hogy nem is kell látnunk őket, nem ez a fontos. Hanem hogy higgyünk erejükben, bízzunk képességeinkben, érezzük, hogy mindig megóvnak, vagy ha éppen az szükséges, meg is segítenek bennünket. Így történt Szent Zitával is, aki konyhai teendőit félbehagyva a templomba sietett egy rövid imára, amely végül hosszúra nyúlt. Az ételek azonban „csodás módon” mégis elkészültek.

„Azt mondják, minden születéssel együtt jár egy angyal ígérete… A mi születésünknek is van egy Gábriel angyala. Isten azért küldte, hogy szüleink életet adhassanak egy gyermeknek, aki által valami új születik erre a világra: Isten új és megismételhetetlen képmása! (…) Többé nem érezzük magunkat értéktelennek, s rádöbbenünk Istentől kapott rendkívüli méltóságunkra.”

Ezekkel a gondolatokkal lehetne erősíteni gyermekeinket már egészen kicsi koruktól fogva, hogy aztán amikor fiatal felnőttként először adódnak valódi, megoldandó nehézségeik, ne reményvesztettnek, hanem értékesnek és erősnek érezzék magukat.