Az elcsendesedés és az iránykeresés könyve – így is összefoglalhatnánk Erényes élet című kötet lényegét, amelyet a zalaegerszegi Szűz Mária Szeplőtelen Plébánia akolitusa, Ercsényi Schäffer Lajos jegyez. Ez a mű nem hangos, nem sürget, és nem kínál gyors válaszokat – éppen ezért válik igazán értékessé a mai rohanó világban.
A szerző már az előszóban egy találó képpel indít: sokszor úgy száguldunk az élet „autópályáján”, hogy közben elfelejtünk tankolni. A lendület megvan, a tempó adott – de vajon tudjuk, hová tartunk? Észrevesszük-e, mikor fogy el az erőnk? Ez a gondolat túlmutat a hétköznapi rohanáson: arra hív, hogy ne csak haladjunk, hanem tudatosan válasszuk meg az irányt is. Hiszen nem csupán keresztényként, hanem emberként is alapvető kérdés, hogy milyen célok felé tartunk – és különösen fontos, hogy rátaláljunk azokra az utakra, amelyek Krisztushoz vezetnek.
Az Erényes élet nem erkölcsi szabálygyűjtemény, és nem is valamiféle lelki „gyorstalpaló”. Sokkal inkább csendes útitárs: kérdéseket tesz fel, gondolatokat ébreszt, és segít abban, hogy figyelmesebben, tudatosabban és őszintébben tekintsünk saját életünkre. Nem kész válaszokat ad, hanem teret nyit a belső párbeszédnek.
A kötet tizenhárom erényt jár körül – az örömtől a megbocsátásig, a kitartáson és szerénységen át egészen a hallgatásig és másokra figyelésig. Ezek az erények nem elszigetelt témák, hanem egymásra épülő állomások: együtt rajzolják ki azt a belső iránytűt, amely segíthet eligazodni az élet útvesztőiben. Bár az elmélkedések külön-külön is olvashatók, a szerző finoman arra bátorít, hogy haladjunk velük sorban – akár heti ritmusban –, hogy az egyes gondolatok valóban tapasztalattá érjenek bennünk.
Ez a könyv időt kér. Megállást. Csendet. Azt, hogy ne csak átfussunk a sorokon, hanem hagyjuk, hogy azok találkozzanak a saját életünkkel. Mert csak így válhatnak a leírt szavak személyes felismeréssé.
Az Erényes élet nem ígér könnyű utat, sem gyors megoldásokat. Amit kínál, az jóval mélyebb: segítséget ahhoz, hogy észrevegyük a lényeget, meg tudjunk maradni a fontos dolgok mellett, és újra meg újra Isten felé forduljunk.
Ahogy a könyvben is visszhangzik a bibliai bölcsesség:
„A vidám szív derűssé teszi az arcot is, a szív bánata megöl minden életkedvet.”
(Péld 15,13)
És talán ez a kötet egyik legfontosabb üzenete: a belső béke, az öröm és a megbocsátás nem csupán eszmények, hanem megélhető valóságok.
„Bocsássunk meg tehát szívből egymásnak, legyen békesség közöttünk, most és mindörökké.”
***
A szerzőtől ajánljuk még az alábbi kiadványt is:
