Halottak napja közeledtével sokaknak a tudatába férkőzik az elmúlás gondolata. S még ha csak ezekben a napokban is, de számot vetünk eddigi életünkről, elgondolkodunk emberi létünkön, sebezhetőségünkön. Talán eszünkbe sem jut, hogy a körülöttünk élő idős emberek nemcsak ezeken a napokon, hanem az év minden napján megélik az elmúlás gondolatának nehézségeit, az idősödéssel óhatatlanul együtt járó mindennapi problémákat.

Róluk szól, nekik próbál segíteni Dolores Aleixandre Az alkony kapui – ragyogva megöregedni című könyve, amely a fiatalabb generációnak új, keresztény perspektívából világítja meg az öregség kérdéskörét, igyekezve háttérbe szorítani korunk uralkodó szociokulturális gondolkodásmódját.

A ragyogva megöregedni kifejezés provokatív, vagy legalábbis idealista, mert két olyan szót kapcsol össze, melyek az általános tapasztalat alapján ellentmondanak egymásnak. Hogyan egyeztethetjük össze a ragyogás fényét az öregedéssel, amely teljes egészében a fénytelen hanyatláshoz és a leépüléshez kötődik? Már maga az öregedés tudata végtelen mennyiségű aggodalmat és szorongást vált ki: félünk, hogy fölöslegessé válunk a munkahelyünkön, hogy elveszítjük a társadalmi hasznosságunkat, hogy másokra szorulunk, hogy romlik az egészségünk vagy a külső megjelenésünk.

„Az Úr házában vannak elültetve, Istenünk udvaraiban virulnak. Még késő öregségünkben is gyümölcsöt hoznak, bőven teremnek és jól érzik magukat. (Zsolt 92, 14-15)”

A szerző úgy véli, ennek a „termőképességnek” része, hogy hívő szemlélettel távolságot tartunk és túllépünk az uralkodó kulturális modellek káoszán, továbbá egy új, keresztény modellt állítunk fel az öregedésről.

Dolores Aleixandre az alábbi bibliai sorok szellemében…

(„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. 1Kor 13,4-7”)

…újfajta tanulási lehetőséget kínál az időseknek. Az odafigyelés, a meghallgatás és a gyengédség képességét erősíthetjük magunkban. „Figyelj oda! Ez egy olyan figyelmeztetés, amely mely egy bizonyos kor fölött egyre többször hangzik el a családtagok és közeli emberek szájából… A főszabály az, hogy igyekszünk vigyázni magunkra. Aki eddig csak kicsit figyelt oda testének jelzéseire, most nincs más választása, mint odafigyelni rájuk.

A meghallgatás lehet a szeretet jellegzetességeinek egy másik elmélyülési területe az időskorban. Míg lázas tevékenykedésünk és számos elfoglaltságunk azt eredményezte, hogy sietve és kevésbé befogadó módon éltük életünket, a fék, melyet a nyugdíjaskor és az erők fogyás működtet, kiindulópontjává válhat egy új hozzáállásnak, mely mások meghallgatásához szükséges.

A megértő és megbocsátó gyengédség lehetne a harmadik jellemzője az időskori szeretetnek. A kor előrehaladtának egyik előnye a perspektívák tágasabbá válása, a jóindulatú hozzáállás saját és mások gyengeségeihez, mely nagy élettapasztalatból fakad.