Lelki útravaló fiataloknak

Kajtár Edvárd atya Amikor… S.O.S. lelki segítség fiataloknak című füzete különböző élethelyzethez, lelkiállapothoz kínál segítő gondolatokat. A könyvecske átvitt értelemben egy mentőcsónak, amiben sok kis mentőöv van. Ezekbe kapaszkodhatsz a hétköznapok viharaiban. Összesen harminc mentőöv van a csónakban. Ha úgy érzed, hogy nagyon hánykolódsz a viharban, csak megfogsz egyet – vagyis elolvasod ezt a témát, ami a te helyzetedben aktuális –, és ebből erőt tudsz meríteni. Bármelyiket újra elolvashatod, amikor csak szükséged van rá, ezek sosem avulnak el – írja a könyvecske ajánlásaképpen Babarczi Orsolya.

„Hadd adjak egy jó tanácsot: ne szorítsd túlságosan a mentőöveket, mert közben elfelejtesz felnézni az égre, és nem veszed észre, amikor a felhő között megjelenik egy fénysugár, a remény sugara. Jusson mindig eszedbe, hogy a viharban nem vagy egyedül, Jézus mindig Veled van”

– hangsúlyozza Babarczi Orsolya

„Amikor iskolai kirándulásra mentünk, gondos édesanyánk – mindenre gondolva – alapos “túlélő szettet” készített hátizsákunkba, hogy fel legyünk készülve “amikor…” A felnőtté válás útján megtanultuk, hogy az élet mindennapi kihívásaira válaszul nem rendelkezünk mindig azonnal ható megoldásokkal, eszközökkel. “Hozzatok magatokkal szavakat” – kéri az Úr a próféta által a megtérni vágyóktól (ld. Óz 14,3) – és ez a bibliai igazság “életünk tarisznyájának” tartalmára is áll: “amikor” küzdelmes, nehéz, sok fejtöréssel járó helyzetbe kerülök, legyenek nálam olyan szavak, gondolatok amelyek hozzásegítenek – legalább a fejemben, a szívemben – ahhoz, hogy belső békémet, higgadtságomat, józanságomat el nem veszítve kitaláljak e nehézségből, szorongató helyzetből. Ilyen kis gondolatgyűjteményt állítottam most össze nektek hitünk igazságaitól ihletve azokra a helyzetekre, “amikor” azonnal nem tudod, mit is kezdj ezzel a hirtelen jött kihívással, problémával, nehézséggel. Gondolataimat hitemtől, hitünktől vezérelve fogalmaztam meg, hiszen “a hit bátorságot és bizalmat ad” (vö. Ef 3,12) az Úr iránt, aki “jó pásztorként” vezet, támogat életünk minden pillanatában. A váratlan, nehéz helyzetek (“amikor…”) olykor az Úr “pedagógiájának” szolgálatában állnak: e helyzetek provokálnak minket, hogy Hozzá forduljunk, hogy tudatosítsuk magunkban: nem hagyott el, és kész kivezetni ebből a helyzetből is.”

Amikor nincs elég erőnk a napi feladatainkhoz, akkor a szerző azt javasolja, nézzünk utána annak, hogy hol és hogyan fogyott el az erőnk? Kajtár Edvárd úgy véli,

„az erő nemcsak a bölcs beosztáson múlik, hiszen mindig jöhetnek váratlan, plusz feladatok, tennivalók, amelyek más, egy már betervezett dolgodtól veszik el figyelmedet és erődet. A megoldás a tartalékokban és az „útközbeni tankolásokban” van. Ez a pihenés művészete. Sok tenni valód közepette merj időről időre megállni, a tevékenységet megszakítani, pusztán csak azért, hogy töltődj. Nemcsak a munka tesz többé téged: hiszen pihentében is megáldja az Úr azt, akit szeret (vö. Zsolt 127,2)… Mindenkinek vannak apró kis parazita-tevékenységei, amelyek munkája kísérői ugyanakkor erő-elemésztői is.”

Edvárd atya gondolatait, tanácsait követve a fiatalok – és persze akár az idősebbek is – könnyebbé szervezettebbé tehetik napjaikat, lelki életüket, feltölthetik lelki tankjukat, amire valljuk be, napjainkban gyakorta nagy szükség van. A passzív pihenés mellett Edvárd atya az aktív kikapcsolódás jótékony lelki hatásait is hangsúlyozza.  A mindennapok terheinek cipelésében valóban sok múlhat azon, hogy milyen „lelki töltöttséggel” vértezzük fel magunkat egy-egy nehezebb élethelyzet előtt.