A mai fiatal, kisgyermekes generáció nagyszüleinek, dédszüleinek korát jeleníti meg képi ábrázolásában az a nagyalakú leporelló, amely Székely László háziállatokról szóló verseit tartalmazza.
Manapság bővelkednek különböző stílusú és képanyagú gyermekkönyvekben a boltok polcai, ám talán éppen a túlságosan is bőséges választék miatt néha nehéz igazán hozzánk illő, minőségi kiadványt beszereznünk. A Szülőföld Könyvkiadó gondozásában megjelent Székely László: Bodri és társai (hasonmás) nyugodtabb, kevésbé vibráló színvilágú, klasszikus formákkal dolgozó kiadványa felüdülést jelenthet a mai könyvpiacon szülőnek, nagyszülőnek és kisgyermeknek egyaránt. Az állatos versekhez tartozó képeket Radnainé Bauer Erzsi álmodta meg és vetette vászonra 1943-ban.
De ki is volt Székely László, a kötet szerzője? Székely László apátplébános (1894-1991) több nyelven beszélő, nagy műveltségű, széles látókörű papja volt a Szombathelyi Egyházmegyének, aki nemcsak papi hivatása által, de költői, történetírói és tudományos tevékenységével is gazdagította az egyházat és hazánkat. Munkái, írásai, kutatásai máig megtalálhatók, elérhetők az érdeklődők számára.
Jelen kötetünket a legkisebbeknek készítette, és olyan háziállatokat mutat be benne, amelyeknek képével és hangjával ma is szinte minden szülő az elsők között ismerteti meg gyermekét. A kutya, a macska, a tehén, a ló, a nyúl, a disznó, a lúd, a kacsa, a tyúk, a kakas és a szamár mind-mind olyan állatok, amelyekről nemcsak egy-egy ének, de gyakran rövid kis versike is eszünkbe jut.
Az állatok legfontosabb tulajdonságaival ismertetnek meg Székely László kis négysoros versei, s egyúttal egy olyan világba kalauzolják az olvasót, amelyről ma már csak a legidősebbjeink nosztalgiáznak. Egy nyugodtabb, lelassultabb, gépektől mentes, természetes világba, ahol az ember békében élt Istennel és természettel, s csak annyit vett el magának, amennyire ténylegesen szüksége is volt. Olyan világba kalauzol a szerző, amelyben a tej nem a hűtőből és a tejesdobozból került az asztalra, hanem még langyosan, a fejés után a korsóból.
A verseket olvasva a természet mellett a Teremtő jelenléte, az iránta érzett hála is áthatja a sorokat. Székely László arra tanít, hogy minden szépet és jót Istenünknek köszönhetünk, amiért hálával tartozunk neki. A kötet szinte észrevétlenül is hitre, a Teremtő és teremtményei iránti szeretetre és megbecsülésükre nevel. A mai fogyasztói társadalomban csak azt látjuk, hogy minden könnyedén, nagy mennyiségben, bármikor és korlátlanul elérhető, fogyasztható. Ne felejtsük el azonban a Jóistent és az ő megtartó szeretetét: minden nap álljunk meg, lassuljunk le egy pillanatra, s tekintsünk a dolgok mögé, hogy ne csak azt lássuk, ami előttünk van – nézzünk a dolgok mögé is. Ne csak fogyasszunk, adjunk is vissza abból, amit elveszünk. Adjunk hálát minden nap Mennyei Atyánk jóságáért, köszönjük meg minden nap, amit kapunk Tőle.
